Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
ADATTÁR - Benedek Gyula: A Jakabházy-Tassy-per egy tiszapüspöki birtokrészért a XVI. század második felében / 231. o.
[id.] Jakabházy András joggal birtokolt volna egy nagy házat, amelyet Péter Ispán is bírt volna, [Az] Halásztelek-i nemes Simon Ferencz esküdt elhozta az [Tisza] Szeg-i Csatáry Albert vallomásait is, aki megesküdött; hogy magától tudja, hogy [id.] Jakabházy András [Tisza] Püspökiben lakott Gergely diák házában, amely később Péter Ispáné volt, És hogy ezt birta András kaszálókkal, erdőkkel és szántóföldekkel és hogy van annak már 32 éve, hogy ott lakott, Ugyancsak nemes Simon Ferencz elhozta az ugyanoda való [Tisza] Szeg-i Nagy Imre vallomását is, aki megesküdött, hogy az András által birtokolt házról ugyanazt tudja, [mint Csatáry Albert,]" A tanúvallomások meghallgatása után a törvényszéki ülést befejezték, a döntést pedig az 1570. évi szeptember 11-i ülésre halasztották, majd nemes Tassy Pál részére 1570. augusztus 28-án a vallomásokról hiteles másolatot adtak ki. Az első ítélet végül is 1570. szeptember 11-én Egerben született, amikor a megyei törvényszék bizonyítottnak látta a Jakabházyak keresetét. A vallomásokból ugyanis kétségtelenül kitűnt, hogy a felperesek ősének - id. Jakabházy Andrásnak — már a mohácsi vész előtt is birtokrésze volt Tiszapüspökiben. Senki nem tudta azonban megmondani, hogy ez miként került Tassy Pál kezébe. Mindezek figyelembevételével a megyei törvényszék, mellőzve Tassy Pál azon kérését, hogy rokonát, a mikebudai nemes Békés Andrást is hallgassák meg, döntést hozott. A döntés értelmében kötelezték Tassy Pált, hogy az öt telek terjedelmű jószágot adja vissza jogos gazdáinak. Ugyanekkor a kisebb hatalmaskodásnak minősülő birtokfoglalásért 100 magyar forint megfizetésével büntették Tassy Pált, mely összeget fele-fele arányban a Jakabházyaknak, ill. a megyei törvényszéknek kellett volna átadni. Tassy Pál ügyvédje — nemes apáthfalvi Csohány (András) — azonban a döntést azonnal megfellebbezte és követelte, hogy a megyei törvényszék az egész peraktát terjessze fel „érettebb megvizsgálás" céljából a királyi kúriára. A kérésnek a megyei törvényszék eleget tett, és az 1570. szeptember 25-én hitelesített „átküldőlevelet" a törvényes határidőn belül elküldte Nagyszombatba. Ez összhangban állt I. Miksa magyar király 1569. évi decretumának 39. cikkelyével, amely 1571-re két nyolcados törvényszéki időszakot jelölt ki. Az első törvényszéki időszakot május 1. és június 19., a második időszakot pedig október 25. és december 10. között kellett tartani. Ezek a közbeeső ünnepek kihagyásával 40—40 napot foglaltak magukban. A fenti cikkely azt is meghatározta, hogy a fellebbezéseket a Liptó vármegyétől Kassáig terjedő területekről Nagyszombatba, az ország többi részéből pedig Pozsonyba kellett küldeni. A nagyszombati nyolcados törvényszék Tassy Pál fellebbezését az első időszakban vizsgálta meg, és javaslata alapján az alnádor egy 1571. június 21-én kelt határozattal új ítélet lefolytatására utasította a megyei törvényszéket. A per visszaadása Egernek — mai kifejezéssel az elsőfokú bíróságnak — megfelelt a korabeli jogszokásnak, miszerint a királyi kúria (nyolcados törvényszék) ,Jcis hatalmaskodás" esetén nem hozhatott végítéletet. A visszaküldés után a megyei törvényszék haladéktalanul — az 1571. évi július 9-i ülésén — folytatta a pert. Először is felolvasták Mérey Mihály alnádor perújítást elrendelő levelét, majd a felolvasás után vita alakult ki. Várady Jakab — Tassy Pál új 243
