Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: A karcagi közbirtokosság szervezetének változása és szerepkörének módosulása a város gazdálkodásában / 129. o.

LON Tibor tanulmányában

10 olvashatunk. Az engedély nélkül magánhasználatba vett közös területeken kívül

11 arra is van adat, hogy a rendelkezésre álló tartalékföldek olykor lehetővé tették - bizonyos feltételek mellett - az irredemptusok földhasználatát is.

12 Az állattenyésztést szolgáló rétek, legelők haszonélvezetéből szintén nem rekesztették ki a megváltásban részt nem vevőket. Pénzért, vagy kezdetben anélkül is, az irredemptusok is részesülhettek ezekből a javakból. A használat azonban nem jelentett tulajdont. A beltelek és a szőlő (kert) tulajdona pedig nem jelentett jogosultságot a redemptus közösséget megillető - a redempciós összegtől, illetve tőkeföld nagyságától függő - időnkénti földosztásokra, a közös legelő, rét, nádasok haszonvételére. A közbirtokossági tagság így tehát egyértelműen a (tőke)földtulajdonhoz kötődött: „... mert a kik egyéni használatra kiosztott tényleges földbirtokait eladta, mintegy ezzel minden közösség, mint appertinentia átszármazott a vevőre, a közbirtokosság tagjai megszűntek lenni, — hanem helyükbe léptek a vevők, ezek lettek az actualis földbirtokosok és így a közbirtokosságnak is tagjai.' A redemptus közösséget illette a közbirtokok jövedelme, amelynek jelentős tétele volt az irredemptusoktól szedett föld- és legelőhasználati díj, a terragium. Ugyancsak a közös kasszába folyt be a (XIX. században jellemzővé váló) közbirtok egyes részeinek el-, illetve haszonbérbe adásából, továbbá az ún. királyi kisebb haszonvételekből (italmérési, boltnyitási jog stb.) származó jövedelem is. A ,,beneficialis cassa" tulajdonképpen a város pénztára volt. „Ez a pénztár fedezte a várost terhelő mindennemű kiadásokat, éspedig a kerületi közpénztárba fizetendő váltságösszeget, a nádori fizetésből a városra eső összeget, a lovas katonák kiállításának költségét, a beszállásolások, előfogatok költségét, a város igazgatásával, a közbirtok kezelésével, iskolák fenntartásával járó összes költségeket."

14 A közköltségek fedezetének előteremtése azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, különösen a XIX. század közepén, a szabadságharc bukását követően.

15 Karcagon is komoly nehézséget okozott a városnak „közgazdálkodásra" átadott mintegy 2000 kh földön — melyet általában bérlet útján hasznosítottak — a szükséges adók fedezetét előteremteni, így a város 1852-ben visszaadta azt a közbirtokosságnak . A közbirtokosság pedig nem közös használatba vette, hanem felosztotta, ily módon a kivetett adókat továbbháríthatta a redemptus gazdákra. A felosztásnak megvolt a jogi alapja is. Az 1840. évi XXX. tc-kel a Hármas Kerületre is kiterjesztették az összesítést, illetve tagosítást. A törvény - később oly 10

Lásd: BELLONT. 1973. U

BELLONT. 1973.51. 12

Uo.83. 13 NAGY Lajos: A jászkun birtokviszonyok fejlődése és jogi alapja. Karcag, 1878. 25 - 26. 14

SZML Kg-i Közbirt. 1940. 5. KISS József: Jászkunsági agrármozgalmak a kiegyezéstől a milleniumig (1867 - 1895). Budapest, 1968. (Továbbiakban: KISS J. 1968.) 18-22. 16

BELLONT. 1973.171. 17 KE LEMEN K. 1877.145. 131