Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.

annyit sikerült elérniük, hogy a közszolgálatokat és a katonatartást pénzzel megválthatták. Az adózás tekintetében nem kaptak engedményt. Igen érdekes, hogy a közgyűlésben, amely vonakodott a nemesi kiváltságok érvényét elismerni, számos nemes is részt vett, minthogy a redemptusok mellett közülük került ki a közigazgatás vezető rétege. A kapitányok szinte kivétel nélkül, a jegyzőknek és táblabíróknak pedig jelentős többsége nemes volt. A helységek tanácsaiban is nagy számban voltak nemesek. Az egyéni és a közösségi érdek így az önkormányzati testületek többségénél ütközött. Valamennyi helység legfőbb hatósága a generális congregatio, a Hármas Kerület közgyűlése volt. összehívását nádori leiratra a nádori főkapitány rendelte el. A közgyűlésen jelen volt a Hármas Kerület magisztrátusa, az egyes helységek részéről pedig a főbíró és a nótárius, vagy a helyi tanács által megbízott szenátor. Az üléseket a főkapitány, annak távollétében az alkapitány elnökletével tartották. A közgyűlés főhatósága az igazgatási, rendészeti és jogszolgáltatási önkormányzatokra egyaránt kiterjedt, igen fontos feladata volt a kerületi tisztválasztások lebonyolítása. Az egyes kerületeknek szintén volt közgyűlése, amelynek az élén a particuláris kapitány állt. E közgyűlés tagjai az egyes kerületek elöljáróin kívül a Hármas Kerület magisztrátusának a képviselői és a kerületbeli helységek főbírói, nótáriusai és küldöttei. Ezeken a gyűléseken tárgyalták a csak egy kerületet érintő ügyeket. Az egyes helységek élén mint testület a 12 szenátorból álló tanács állt; 1781től némi időbeli eltéréssel megalakultak az úgynevezett külső vagy kistanácsok. A tanács bíráskodási és közigazgatási feladatokat végzett, de gazdasági irányító és szervező funkciója sem elhanyagolható. Az igazgatás egyedi szervei közül a Hármas Kerület élén a főkapitány, az alkapitány és a magisztrátus állt. A Jászkun Kerület legfőbb bírája a nádor volt. Ő nevezte ki a jászkun kerületi főkapitányt. Ez annyira szuverén joga volt, hogy megjelölést sem fogadott el. A kapitány neve is palatinális, azaz nádori főkapitány volt. A főkapitányhoz hasonlóan történt a nádori alkapitány kinevezése, bár itt a nádor többször figyelembe vette a kerületek kívánságait. A fő és alkapitány kinevezése egész életre szólt. Beiktatásuk ünnepélyes keretek között a közgyűlés előtt történt. Esküt a nádor előtt tettek. A Hármas Kerület magisztrátusának a tagjait: a nótáriusokat, adószedőket, ügyészeket, a privilégiumnak megfelelően a helységek jelölésének figyelembevételével 3 évenként a közgyűlés választotta. A tényleges választást igen hosszadalmas jelölés előzte meg. Minden helység hivatalonként 6—6 személyt javasolt az e célra összehívott tanácsülésben. A jelöltek listájából a nádor kiválasztotta saját jelöltjeit, majd a névsor visszakerült a helységekhez, ahol a tanács most már minden tisztségre csupán egy főt javasolt, s ennek a nevét beküldte pecsétje alatt a közgyűléshez, ahol a jelöltek nevének felolvasása után szavazással választottak. Mindig olyan egyéneket jelöltek, akik már közigazgatási tapasztalattal rendel BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete 1745 — 1848-ig. Cumánia 10. Kecskemét, 1987. 107