Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. „József nádor" 1. honvéd harckocsiezred a magyarországi harcokban (1944. szept. 13.–1945. febr. 12.)
Ugyanő emlékezett meg arról is, hogy a Gebauer-géppuskák kiváló konstrukciók voltak, csak sorozatlövéskor előfordulhatott - főként a legválságosabb pillanatokban - hogy 3-4 töltényt egymásra toltak s így használhatatlanná váltak. A harckocsiágyú alkalmazásakor elhasznált lőszerhüvelyeket általában a kocsiban tárolták, majd vagy leadták vonatrészüknek, vagy egyszerűen kiszórták a páncélosból. Emellett égető problémát jelentett a belső küzdőtér szellőzetlen sége. Harchelyzetben, csukott búvónyílásokkal az 5 kezelő rövid időn belül elhasználta a benti levegőt, ezt tetézte még a kesernyés lőporgáz, az üzemanyag és az olaj szaga is. Jellemző, hogy a M. Kir. Honvédség más fegyvernembeli tisztjei nemigen tudták, mire és hogyan lehet alkalmazni a páncélosokat. Az alföldi harcok során történt meg 1944 őszén, hogy a Gombos-század egyik közepes Túrán harckocsija az országúton műszaki hiba miatt leállt. Egy gyalogos alezredes rögtön ott termett, s utasította a Túrán mellett tanácskozó páncélosok parancsnokát, Váradi zászlóst, hogy tolják arrébb (!) a harckocsit az útról, mire a zászlós csak annyit kérdezett vissza: „Mit gondol, a 18,2 tonnát hogyan toljuk el?" Pesten egy alkalommal, mikor tartalékban voltak a Gombos-század katonái, Váradi zászlós legényével, Pető Gyula honvéddel apró-cseprő ügyek elintézése végett villamosra szállt. A tömegben a zászlós véletlenül rálépett egy civil lábára, mire az idegesen ráförmedt. Váradi elnézést kért, mire legénye leakasztotta válláról a géppisztolyt, ráfogta a civilre, s megkérdezte: „Zászlós úr! Lelőjjem ezt a hülyét?" Képzelhetni, hogy a következő megállóban már üres volt a villamos...93 Váradi zászlós aztán BMW R75 motorkerékpárjával Piliscsév-Leányvár között balesetet szenvedett 1944. november végén, s Dobogókőn keresztül szállították ki a fővárosból és bokatöréssel Dunaszerdahely-Somorjára került. A gyűrűben rekedt század további sorsáról Váradi zászlós nem tudott több információt szolgáltatni. Más visszaemlékezők úgy tudják, hogy a jászberényi páncélosok zöme 1945. február 12-én, Budán esett szovjet fogságba a sikertelen kitö94 res utan. A páncélgépágyús szakasz 1944. október 30-án kocsijai nélkül előbb Dunaföldvárra indult tehergépkocsikon, de Csorvás község előtt megállították őket. Kecskemét város védelmében kellett részt venniük. Erős aknavető tűz után egy Stuka támadást követően, a város keleti szegélyét kellett átfésülniük a honvédeknek. Kisnémethék csupán egy agonizáló szovjet katonát találtak, akinek a bele kifordult, de azt a „ dögészek" elvitték, amúgy a város széle tele volt „ em93 Váradi beszélgetés. Váradi zls. ezen beszélgetés alkalmával említette, hogy legénye igencsak élelmes volt. Mikor Solymáron szállásoltak be, az egyik éjszaka Pető honv. a községi bíró házát géppi-ával „ végigpásztázta", mivel az a cső-öknél feljelentette Petőt, aki a környező erdőségben „magán" fakitermelést végzett, s azt értékesítette Pesten. 94 Özv. Esztrenga Pálné levele. 66
