Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején
Június 3-ikán írt leveledet meg kaptuk, azolta semmit: nagy aggodalom lepett meg bennünket sorsod állásában, hogy vagy, beteg vagy, vagy talán meg szűntél élni! Mitül bennünket Isten mentsen meg!!! írtam őrnagyodnak89 július 7-ikén felőled és kértem, hogy botsájtson vagy 6 hétre szabadsággal haza, de mind ekkoráig semmi választ nem kaptam: nem tudom, mi oka lehet: hogy a posta közlekedés vagyon erre el zárva, vagy mi: Kun Sz. Miklós felé meg ekkoráig Péterváradrul járt a posta szabadon, és mi felénk pedig nintsen az alsó posta el zárva, és éppen semmit sem kapunk, ez megfoghatatlan, s rólatok semmit de éppen semmit sem hallhatunk, ez nekünk igen nagy keservünk! Nálunk semmi jó, az muszka 9-ikén Gyöngyösiül valami 200-ig való kozákot és huszárokat küldött czirkálni, igen betsületesen viselték magokat, és azolta minden nap jön patrolírozni: rettentő számmal vagyon az muszka hadsereg, és erős!- Isten segítsd meg szegény magyar hadsereget! És véle oltalmazz meg bennünket! Vévén ezen levelemet, azonnal atyai kívánságomat teljesítsed (mert édesanyádot vélve hiszem, hogy többé életben lelhessed) dolgozd ki, hogy egy üdéig szabadsággal el jöhess, de ez minél előbb történjék meg kedves Józsim: és az utadot az legbiztonságosabb nyílás felé vedd, hogy valami veszély ne találjon! Esettel ha addig levelet írnál, csak Halasra írjál T. Bibó Károly úrhoz adressáld, és kérd meg, hogy benne lévő levelemet fogadott ember által szíveskedgyen minél előbb elküldeni. Ezen levelemet Halasrul küldi el T. Kálmán úr,90 az egész magistrátus idelent van. Sok írni valóm volna, de nem. - Jani bátyád 9-ik olta itt vagyon, aki is számtalanszor csókol, kedves mamáddal, kereszt mámival, Fáni, Nina és szegény beteges Mihály ötséddel, kinek az fejében igen nagyon ki ütött az [olvashatatlan szó], úgy Kőszegi néni, és Náczi sógorod is csókolnak számtalanszor, és mindnyájan óhajtják minél előbb való szabadságodat. - Tisztelem őrnagyodat, és nőjét, Rozimrul semmit sem írhatok, mert levelét nem kaptuk. - Istentül minden jókot kedves Józsim! Őrizzen meg az Úristen minden veszélytül, s engedgye az Úristen, hogy minél előbb forró atyai keblemhez szoríthassalak, és vélem szegény édes anyádot jelen léteddel meg vigasztalhassd. Atyai áldásom minden léptedben késérjen, 89 Sztarakoniczky Vazul honvéd őrnagy (1816-1879.) 1848 júniusától honvéd tüzér őrmester a budai fegyvertárnál, augusztus 25-től hadnagy, október 19-től főhadnagy, majd százados és ütegparancsnok a feldunai hadtestben. 1849. március 28-tól őrnagy, Pétervárad tüzérparancsnoka. A vár őrségével teszi le a fegyvert. BONA G. 1983. 316. p. 90 Kálmán Sándor alkapitány 274
