Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején
őrizték. I. Ferenc József császár október 17-én rendkívüli kegyelemben részesítette a magyar tiszteket.80 Sismis Józsefnek ez az utolsó, a szabadságharc idejéből fennmaradt levele családjához, melyből a vár átadásának körülményeiről egy résztvevő egykorú tudósítása alapján tájékozódhatunk. Hangvétele nyomán írása búcsúlevélnek is tekinthető, hiszen akkor keletkezett, amikor a vár feladását követően, teljesen bizonytalan volt a tisztek sorsa. II. „KEDVES GYERMEKEM, ÉDES JÓZSIM!" SISMIS MIHÁLY LEVELEI FIÁHOZ 1. „... és pontosan írj mindeneket, de mindnek fölött az magad állásárul. " 1949.január 2. Kedves Józsim! Algyon meg az Isten minden némű iparkodásaidban! Látod Kedves Józsim, hogy jó szüleidnek kegyes atyai emléke minden felé késér: csak te jó viseld magad, gondos, szorgalmatos, Istent és embert betsülő légy, megsegít az Úristen: csak arra kérd meg őrnagy urat,81 hogy mellette tartson meg: minden aggódásai kedves mamáéknak és énnékem el tűnnek, - de ellenkező esetben mély nyomasztó aggodalmat okoz kedves szüleidnek. - egyszóval édes fiam csak az ő segédgye hogy lehess, azon kérd meg: az többi az én gondom édesem, ha Úristen megsegít és látszanak az dolgok folyamattyai meglehetős rendben, le megyek kereszt mamáddal, és írd meg, hogy hol keresselek. Kedves mamád igen aggodalmaskodik, hogy magadat valahová el rendelnek és elveszel. - itt küldi lelkem az pokrótzodat, ez te néked igen szükséges-, én pedig 1 pár hosszú, és 1 pár kurta fuszéklit küldök lelkem, szegény Jani bátsid felkészült egészlen, hogy ki jön JBerényben, de Geglarits Gábor nem eresztette, azt mondotta nékie, hogy semmi ha bejön az ellenség is, ő ülést fog abban az üdőben tartani, és így ott maradt nagy aggodalomban. Örülünk eddig, hogy ment lettél az Pesti maradástul, óh lelkem, nem is gondolhatod azt a zűr zavaros Pestet, én délután egy órakor jöttem ki Pestrül Misi véreddel. Csókolnak kedves mamád, az kinek minden pillanatyában vélem edgyütt elménkben forgasz, állapotod és sorsod távol léted miatt igen fáj! - Csókol édes 80 PAPP I. 1998. 84 86. p. 81 Lukács Dénes őrnagy 264
