Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején
különleges emberek, nem is született hősök, csupán vállalják a sors, a történelem által rájuk mért feladatot, s igyekeznek azt lelkiismeretesen teljesíteni. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulóján a levelezés közreadásával szeretnénk emlékezni történelmünk egyik legdicsőbb fejezetére, s az abban részt vevő, nem ritkán névtelen szereplőkre. * „Kedves Atyám!" - „Kedves gyermekem, édes Józsim!" A levelek íróiról „Sismis József ügyvéd, 48-as honvéd tüzér fő hadnagy meghalt. Ismét eggyel kevesebben vannak azok a dicsők, kik életük vérével áldoztak a honnak. A bölcs Gondviselés itthagyott közöttünk néhányat, intő például, beszédes és tiszteletreméltó tanúiul a nagy időknek, hogy roskadt testtel, ősz fürtökkel, szabadságharcunk érdemrendeitől díszített kebellel ragyogjanak előttünk, mint a hazáért élni-halni kész honszerelem dicső héroszai. "2 1911. március 30-án a Jász Újság vezércikke adta hírül Sismis József halálát, s a fenti gondolatokból is tükröződik a személye iránti tisztelet, mely nem csupán a közismert, tevékeny közéleti embernek, hanem elsősorban a szabadságharc egykori résztvevőjének szólt. Erre az időre a városban már-már élő legendának tekintették az egykor az iskolapadból a szabadságharc katonájává vált Sismis Józsefet, aki annak idején rendszeresen tudósította szüleit a vele történtekről. Édesapja Sismis Mihály - aki ugyancsak igen tevékeny, s hasonlóan köztiszteletben álló alakja volt Jászberénynek - nagy aggodalommal kísérte fia katonai pályáját a szabadságharc idején, s a legnehezebb helyzetben is igyekezett leveleit, a család küldeményeit eljuttatni számára. A Sismis család a XVIII. század elejétől volt jelen Jászberény közéletében. A családi hagyomány szerint török eredetűek voltak, de nem ismeretes, honnan költöztek a városba.3 A Jászberénybe települő első családtag Sismis Ádám vargamester volt, akinek tizenegy gyermeke született. Jelentős javakat tudott szerezni, Jászberényben három lakóháza volt, Boldogházán pedig földet és tanyát vásárolt. A század végére eladósodott, ekkor javai egy részét pénzért átadta József fiának. Sismis József folytatta apja mesterségét, ő azonban a második generáció tagjaként már komoly tekintélyre tett szert, hiszen 2 Jász Újság, 1911. II. évf. 26. sz. 3 A család eredetére, illetve a család egyes tagjaira vonatkozó adatok döntő részben SUGÁRNÉ KONCSEK Aranka szíves közlései. Ezúton is megköszönöm önzetlen segítségét, mellyel több éves kutatásának eredményeit kéziratban rendelkezésemre bocsátotta. 226
