Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

TANULMÁNYOK - TÓTH PÉTER: Topográfiai és birtoktörténeti adatok Jászberény és környéke XIII–XV. századi település-történetéhez

nem derül ki az oklevélből,25 de a dolog talán összefüggésben lehet az alábbiakkal.

Kerekudvar birtoktörténetében volt ugyanis még egy közjáték. Úgy tűnik, hogy Kátai Péter pohárnokmester halála után a birtok közvetve vagy közvetlenül Károly Róbert egyik udvari emberének, név szerint Csák fia Jánosnak a tulajdonába került. Ő azonban elárulta a királyt - Trencsényi Máté pártjára állt - és ezért elvesztette jószágait, köztük Kerekudvart is (amely ekkor Szolnok vármegyéhez tartozott). Ezt a jószágot aztán Ecseg várával és több más, Nógrád, Pest és Hont vármegyei birtokkal együtt Harsundorfi Ulvingnak adományozta a király.26 Hogy hogyan került aztán ismét az eladományozható birtokok közé, nem tudjuk. Sőt, tulajdonképpen az a meglepő, hogy Károly Róbert egyáltalán eladományozta Kerekudvart, hiszen tudjuk, hogy Harsundorfi Ulving 1346 júliusában halt meg, miután „oroszlánokhoz méltó vakmerőséggel küzdött" abban az ütközetben, amelyet Nagy Lajos hadai a velenceiek ellen vívtak Zára felmentéséért. Nővére, Erzsébet - egyébként Tamás erdélyi vajda fiának, Konya mesternek, a király udvari vitézének a felesége - 1347. október 16-án kérte a királytól, hogy kapja meg adományul örökösök nélkül meghalt fivérének a jószágait ez így is történt. Sőt, 1353-ban Nagy Lajos király kiváltság formájában átírta és meg is erősítette ezt az adományt.2

Kerekudvar mindezek ellenére István mester kezén maradt és ő tovább is örökítette a fiának, Varsányi Mihálynak, a királyi gyűrűspecsét őrének, aki 1376-ban végül a budai káptalan előtt eladta azt 300 arany forintért Domoszlói Gergely fiának, Miklós mesternek, átadva neki a birtokra vonatkozó okleveleket is.28 Miklós mester azonban csak 1387-ben iktattatta be magát a birtokba, kérve egyúttal annak határjárását is. Lackfi István nádor ekkor úgy rendelkezett, hogy a határjárást Károly Róbert király kiváltságlevele alapján kell elvégezni, oly módon, hogy az abban megemlített régi határjelek mellett emeljenek újakat ott, ahol szükséges. A budai káptalan jelentéséből megtudjuk, hogy Húsvét nyolcadának a másnapján Béli Gergely nádori ember és Miklós olvasókanonok a szom25 Jelzete: Magyar Országos Levéltár, DL 2508. sz. Ez az oklevél a pozsonyi káptalan hiteles másolata arról az eredeti, kicsit rongált pergamen oklevélről, amelyet Szlávy Pál kamarai tanácsos, jogügyigazgató nevében mutattak be előtte.

26 Jelzete: Magyar Országos Levéltár, DL 2232. sz. (Korábbi jelzete: Neoregestrata acta, Fasc. 669. No. 14.) Kiadása: Anjoukori Okmánytár, II. köt. 115-117. p.

27 Kiadása: CD. IX/2. kötet, 210-211. p. (A báró Mednyánszky család levéltárában őrzött eredeti alapján.)

28 Kiadása: CD. IX/5. kötet, 119-121. p. Az oklevelet 1404-ben Jakab Maracha-i (? Helyesen nyilvánvalóan patai, lásd KOVÁCS Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987. 54. p. és alább a Magyar Országos Levéltár, DL 7238. számú oklevelet) esperes átíratta az egri káptalannal: CD. X/4. kötet, 332-333. p. Ennek regesztája: Zsigmondkori Oklevéltár, II/l. köt. 2909. sz.

18