Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569

részén a megyésispán helyettese. Feladatait a várjobbágyokon /udvarbíró, vár­nagy, hadnagy, százados és tizedes/ keresztül ill. segítségével látta el. Az udvarispán, másképpen udvarbíró /comes curialis/ a hozzá fellebbe­zett igazságszolgáltatási ügyekben hozott döntést a várnépek vonatkozásában. Amennyiben nem tudott döntetni, úgy az ügyet joga volt áttenni végső döntés céljából ún. „tüzesvas-próbára" a területileg illetékes káptalanhoz. A várnagy /major castri, castellanus, praefectus castri/, mint a várispán helyettese a vár belső rendjének fenntartásáért felelt. A várispán hadbavonulása esetén pedig annak teljes hatáskörében járt el. A hadnagy /major exercitus/ a várispán katonai helyettese. Szervezte békében a várnépek /félkatonák/ katonai kiképzését, háború esetén pedig - a várispán utasításai szerint - a várispánság négy lovasszázadának harcát irányítot­ta. A százados /centurio/, másképpen járásvezető, a várnépekből szervezett egy-egy lovasszázad katonai vezetője, a hadnagy alárendeltségében. A tizedes /decurio/ a lovasszázad egytizedének - tíz embernek - a pa­rancsnoka volt, akiket a százados utasításai szerint vezetett. Ő a várnépek között, a várföldeken lakott békében is. A várnépek elsőfokú bírói teendőit is ellátta. Felelős volt a várföldeken folyó termelőmunkáért és a várispánság ellátásáért. Ami a témakör Külső-Szolnok megyei sajátosságait illeti, azokat nem tudjuk egy zárt egészbe foglalni, mert nem áll rendelkezésünkre elegendő okle­veles bizonyíték. Valószínűsíthetők azonban bizonyos részkérdések, némelyek pedig bizonyíthatók is. Bizonyosan állíthatók a következők: Külső-Szolnok létrejötte idején - kb. 1258-ban - a királyi vármegye felvázolt struktúrája már a bomlás - a nemesi vármegyébe való átmenet - előrehaladott állapotában volt.80 Egészen biztos, hogy volt szolnoki vár és várispánság, de éppen ennek a kimúlása tűnik elő leg­szembetűnőbben, mert több oklevéllel bizonyítható, hogy 1249-től folyamatosan fosztja meg a király a várföldjeitől és 1299-től még említés sem történik róla. Bizonyos az is, hogy a vármegye megyésispánjai 1263. május 3-tól a mindenkori erdélyi vajdák voltak, de nincs semmi információnk arra nézve, hogy a nemesi vármegye kialakulásáig - kb. 1300-ig - hogyan látták el ezen funkciójukat, mert 1261 és 1300 között külső-szolnoki alispánnal egyszer sem találkoztunk.81 Bizonyos az is, hogy a várispánság egyes elemei - kizárólag a kelet­magyarországi részen - még funkcionálnak. Egy 1275. március 8-i oklevél pl. 80 A bomlás - az átalakulás - a 13. század elején kezdődött. 81 Pedig alispánok már 1291-ben is voltak az országban. Pl. 1291. február 22. OL DL 36.618, amely a nemesi kiváltságok megújításáról szólt. 200

Next

/
Thumbnails
Contents