Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
név szerint is megnevezi Csáky, másként Sidói Miklós személyében, amelynek ide vonatkozó latin eredeti része így hangzik: „[...] Nicolaus, filius Stephani de Sydow alias Chak, simul comes de Temes, Békés, Kraszna et Zolnok mediocris [...]".75 A jelenlegi tudásunk szerint 1409. december 9-én jelent meg az első olyan oklevél, amelyet Közép-Szolnok vármegye tisztjei adtak ki egy Szántó /Tasnádszántó/ és Sződemeter közti vitás ügyben. Idézzük az oklevél indító sora it: „[...] „Nos Albertus vngy de Nogmihal vicecomes Comitatus de Zolnok mediocris et quattuor Judices Nobilium Comitatus de eodem [...]".74 Ez idő után nincs kétség afelől, hogy Külső-Szolnok vármegye volt kelet-magyarországi részén immár egy új vármegye működött. A következő kérdés: mi lehetett az oka a kettéválásnak és ki volt a kezdeményező az ügyben? Erre nincs határozott válaszunk, de nagy valószínűséggel közrejátszott a dologban a korábban közigazgatásilag összekapcsolt két rész közötti nagy távolság, ami nehézkessé tette a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás ellátását. Ezt az elképzelést alátámasztani látszik több olyan fennmaradt oklevél, amelyben egy-egy földesúr a királytól valamely falubirtokának egyik megyéből a másikba való áthelyezését kérte. Indoklásul majdnem mindenki azt hozta fel, hogy az új megyében a falubirtok közelebb lesz a megyei ítélőszékhez, mint a régihez. A kezdeményező személyéről elképzelésünk sincs. Kérdés lehet az is, hogy az említett távolság 1390 előtt is megvolt, mégsem merült fel a szétválás. Miért? Ezzel kapcsolatban igen határozott véleményünk az, hogy a Közép-Tisza vidéken 1390 előtt nem voltak meg a társadalmi feltételei egy önálló nemesi vármegye létrejöttének. Nevezetesen kicsi volt a nemesség létszáma a lakosságon belül. A nemesség rétegződése sem volt arányos, a birtok nélküli nemesség csak a bal parton volt nagyobb számban. A jobb parti falubirtokok - a jó földminőség, a Budához /Visegrádhoz/ való közelség, valamint a természetes védettség miatt - mindig az ország vezető tisztviselőinek /nádorok, országbírók, királyok, főegyházak stb./ birtokát képezték,75 így ott csak jobbágyok lakhattak. Birtokos nemesség pedig nem lakott a Közép-Tisza vidéken, kivéve a korszak végét, de akkor is elenyésző mennyiségben. Nemesi vármegyei struktúra és közélet pedig nem képzelhető el elegendő számú és megfelelő rétegződésű nemesség nélkül. Ebben történik változás a XIV. sz. végére. Az oklevelekből érzékelhetően kisugárzik a nemesség megnövekedett létszáma, megjelenik néhány birtokos 73 TORMA József: Történelmi Tár, Bp. 1888. 326. p„ de Torma Józsefnél 1393 ban is találkozunk a Közép-Szolnok elnevezéssel /mint előbb 315. oldal./. 74 OL DL 65.005 7:' Birtokos volt azonban a Közép-Tisza vidéken az egri- és a váci püspök, az óbudai apácák, a garamszentbenedeki-, valamint titeli konvent is. 193
