Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
Buda felől jövet, mert az áradások után visszamaradó vizek a bal partot 2-4 km szélességben járhatatlanná tették. A Hármas-Körös - szintén hatalmas kanyarokkal /"zugokkal"/, valamint öntésterületekkel - határfolyó volt délről, keletről nyugatra haladva először Békés vármegyével, majd a Nagykunság egy részével. A Zagyva szintén nagy kanyarokat írt le, Újszásznál lépett be a vármegye területére - északról érkezve - és innen, egy egészen rövid szakasz kivételével határvonalat képezett Külső-Szolnok és Hevesújvár vármegyék között, egészen a Tiszába való torkolásáig.62 A Túr folyónak /Túrvizének, másképpen Berettyónak/ csak a torkolati szakasza folyt át a legkeletibb részen és Mezőtúr ill. környéke életét határozta meg. Természetesen voltak még jelentéktelenebb vízfolyások is /pl. a Tiszán inneni részen a Tápió egy darabja, a Gerje, a Perje/, valamint a vizek szabályozása után szinte teljesen eltűnt fokok. Itt a Közép-Tisza vidéki részen az volt a jellemző, hogy a települések az említett folyókra „felfűződve", azok magas partjain, vagy hullámtéri szigetein helyezkedtek el. Típusukat tekintve már ebben a korszakban találkoztunk három exklávéval63 is /Kerekudvar, Mizse, Hegyesbor/, amelyek közül az első kettő a Jászságba, Hegyesbor pedig a Nagykunságba volt beékelődve. A települések típusukat tekintve a feudalizmus kialakulása előtt kb. 1325 előtt - három csoportba sorolhatók: falubirtokok /oppidi/, Tiszavarsány, Tur és időnként Szolnok; monostoros helyek, Tenyőmonostor, Monostorsáp, valamint Tétmonostor; szabadok által lakott falvak /villae/. A feudalizmus kialakulása közben/után annyi változás következett be, hogy a szabadok által lakott falvak túlnyomó része jobbágyok által lakott falubirtokokká /possessiones/ alakult át. A „villa" szó ugyanakkor jelentésváltozáson ment át, egyrészt így nevezték továbbra is a szabadok által lakott helyeket /pl. időnként Szolnokot/, valamint az egytelkes nemesek által birtokolt falvakat. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy várföldekkel /terrae castri/ - a várnépek64 és szabadok által lakott településtípussal - a Közép-Tisza vidéken egyetlen alkalommal sem találkoztunk. A Kelet-Magyarországra eső részt - amely valamivel északabbra volt, mint a Tisza vidéki - az északi oldalán teljes hosszban Szatmár-, keletről ugyancsak végig Belső-Szolnok-, délről Doboka- és Kraszna, délnyugat és nyugat felől Bihar vármegyék határolták. A terület felszínét és egyúttal az életterét itt nem a vizek, hanem a domborzat határozta meg elsősorban, amelynek magassága az alacsony dombságtól a középhegységig terjedt. E domborzat legmarkán62 Nem a mostani „ásott", hanem a régi betemetett - a vár keleti oldalán volt - eredeti torkolatáig63 Az exklávé egy államnak, vagy esetünkben egy vármegyének olyan szerves része, amelyet minden oldalról más állam, ill. vármegye szárazföldi területe fog körül. 64 A várnép szabad félkatonákból állt, akik a várföldön - a várhoz tartozó faluban - laktak tizedesek és hadnagyok vezetése alatt. 188
