Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - TÓTH PÉTER: Topográfiai és birtoktörténeti adatok Jászberény és környéke XIII–XV. századi település-történetéhez
kalizálása pontatlan.20 Monostor határának az érintése után ugyanis Kerekudvaré kelet felé fordul és Bénye határa mellett fut; Bénye tehát valóban a mai Jászberénytől északnyugatra, a Györffy által feltételezettől azonban nagyobb távolságra keresendő. Kerekudvar határa ezután éri el Apátiét, amelyet tehát nem a mai Jászberénytől (és a Zagyva folyótól) délre, ahogyan Györffy teszi, hanem éppen ellenkezőleg: északra kell keresni. Ez az Apáti nevü település választja el aztán Kerekudvar területét Barasó területétől, amely tehát Fodorral ellentétben nem Felsőszentgyörgy és Monostor között, valamint Györffyvel ellentétben nem is Jászberénytől délnyugatra feküdt, hanem északkeletre, éppen azon a tájon, ahol később Borsóhalmát találjuk. Ez a meglepően pontos topográfiai egybeesés kényszerítő erővel veti fel Barasó és Borsó (halma) azonosságának a kérdését, amely a nyelvészet részéről már korábban is felmerült,21 később azonban mégis inkább a Borcsól kun nemzetségnévből való származtatást fogadta el a kutatás, nyilván azért, mivel ez az etimológia a jászok és a kunok településtörténeti kapcsolatát látszik erősíteni. Iva és Hacak fentebb közölt határjárása Apáti pontosabb lokalizálásához is segítséget nyújt, hiszen kiderül belőle, hogy e települések között a Zagyva folyó képezte a határt: Apáti tehát Kerekudvar, Barasó / Borsóhalma és a Zagyva között helyezkedett el, éppen azon a területen, ahol később Jászberénynek a Zagyvától északra fekvő része. Kerekudvarnak - bár ez a település csak 1850-ben lett a Jászság része, miután közigazgatásilag, de önálló pusztaként Felsőszentgyörgyhöz csatolták22 - és a környezetének a XIII-XIV. századi birtoktörténetéről is rendelkezünk egy vázlatos képpel. Ez annak köszönhető, hogy Károly Róbert király 1331-ben különös jegyzőjének, István mesternek adományozta a Kerekudvar, másképpen Tyúkod nevezetű, Hevesújvár megyében fekvő birtokot; az adományozott azzal érdemelte ezt ki, hogy a Havasalföldön, Bazarab ellen folytatott hadjáratban kitüntette magát és egy nyíllövéstől meg is sebesült. Mivel azonban a kancellárián nem voltak biztosak abban, hogy a birtok eladományozható-e, vagy sem, ezért a király március 10-én megparancsolta a budai káptalannak, hogy hiteles embere tanúsítsa határának a megállapítását. A határjárás április elején meg is történt, sőt a királyi ember be is iktatta Kerekudvart István mester birtokába, miután a megjelent szomszédok nem mondtak ellene annak. Amikor azonban kevéssel később, Károly Róbert kiváltság formájában is ki akarta adni az adománylevelet István mester számára, akkor apródja, Kátai Pouka fia Péter fia 20 FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Bp. 1942. 138. és 145. p. (térképmelléklet), GYÖRFFY Gy. 1987. 67, 69. és 72. p. (Lásd még itt külön mellékletben Heves vármegye településeiről a térképet). 21 Rásonyi Nagy László gondolata: hivatkozik rá FODOR F. 1942. 147. p. 22 FODOR F. 1942. 103. p. 16
