Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
BENEDEK GYULA KÜLSŐ - SZOLNOK VÁRMEGYE 1258 - 1569 BEVEZETÉS A jelenlegi tanulmány arra tesz kísérletet, hogy hiteles források alapján felvázolja az előzően közigazgatásilag egységes, de földrajzilag egymástól távollévő Külső-Szolnok vármegye közigazgatási fejlődését.1 Ezt úgy teszi meg, hogy a fő figyelmet a Tisza és a Zagyva összefolyásánál - a Közép-Tisza vidéken - lévő földrajzi-közigazgatási egységre helyezi, míg a Kelet Magyarországon volt részt csak szükségszerűen érinti.2 A problémát okozó tényező a két rész között úgy jelentkezett, hogy a kelet-magyarországi részben a tatárjárás után azonnal kellő számban megjelent a nemesség, míg a Közép-Tisza vidéken csak 1380 után jelent meg vármegye alapító mennyiségben.1 Ennek okát abban látjuk, hogy a Közép-Tisza vidéken lévő Külső-Szolnokban - ahol kitűnő és az ország központjából könnyen megközelíthető termőföldek voltak - szinte kivétel nélkül az ország világi és egyházi főtisztviselői kezében álltak. Ezeknek pedig nem volt érdekük, hogy a jobbágyság egy része mellett nagyobb számban nemesek is települjenek a Közép-Tisza- vidékre.4 így az igen kevés Közép-Tisza vidéken élő nemes a vármegye keletA nemesi Külső-Szolnok vármegye két egymástól távol eső legközelebbi része kb. 140 kilométerre esett egymástól, a kutatás során először 1258-ban találkoztunk az említésével. Ez éppen a Külső-Szolnok vármegyében lévő Nagyrévről szól. /Naghrew de Comitatu Zolnok exteriori / OL DL 42.317. 1258/. 2 Külső-Szolnok kelet-magyarországi részének említése igen gyakori már a tatárjárás után. 3 Nem találtunk még utalást sem arra, hogy egy nemesi vármegye alapításához hány nemes családra volt szükség. Az azonban bizonyos, hogy ezek egytelkes, vagy megyés nemesek lehettek. 4 Szinte kizárólag az alábbi világi és egyházi méltóságok birtokoltak a közép-tiszai Külső- Szolnokban: pl. a király, a királynő, a nádor, az országbíró, az erdélyi vajda, a titeli prépostság, az egri püspökség, az egri káptalan, a váci püspökség, a garamszentbenedeki apátság. Ezeknek az érdeke azt kívánta, hogy a jó, valamint a központból jól megközelíthető, az ellenségnek nem kitett földeken a jobbágyok száma ne csökkenjen. 169
