Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
amelyet Szolnokon és Kunmadarason helyeztek el. A forradalom résztvevői ellen indított nyomozásokban és letartóztatásokban ezután karhatalmisták nem vettek részt és csak készenléti, kiképzési feladatokat láttak el.96 A megyei pártbizottság 1957. október 21-22-én tartott ülésén tárgyalták utoljára az 1956-os forradalom ügyét. Czinege Lajos első titkár több órás beszédében kitért az MDP megyei vezetőinek szerepére, ám inkább mentegető, mint terhelő hangnemben idézte fel tevékenységüket: „Bár néhány elvtárs súlyos hibát követett el, de az elsősorban abból adódott, hogy tapasztalatlanságuknál fogva nem tudták a helyzetet reálisan értékelni, ehhez felülről nem kaptak segítséget; a budapesti helyzet ismeretének hiányában helytelen elképzelések kaptak lábra és ennek realizálása során igen komoly hibákat követtek el, amely a megyében, s elsősorban Szolnokon indokolatlanul meggyorsította az ellenforradalom kibontakozását... Ugyanakkor javasoljuk, mint opportunista koncepció elvetését, hogy azért nem folyt vér, azért nem akasztottak kommunistákat, mert néhány elvtárs részt vett a különböző szervek munkájában. Annak oka, hogy az ellenforradalom nem tudott erőteljesen kibontakozni, elsősorban a szovjet csapatok jelenléte, s az, hogy a megyén vezet keresztül a Nyíregyháza-Budapest főközlekedési út, amelyen a szovjet csapatok mozgásából az ellenforradalmárok következtettek arra, hogy még nem dőlt el teljesen a hatalom kérdése." Czinege Lajos beszámolójának további részében a Szolnok megyei pártvezetőséget a november, december és január hónapokban tanúsított bizonytalansága miatt is elmarasztalta: „... a megyei ideiglenes intéző bizottság nem támaszkodott kellőképpen a karhatalmi egységekre, a szolnoki munkásszázadra, eltűrte, hogy megyei rendőri és igazságügyi szervek sorozatosan futni hagyták az elfogott ellenforradalmárokat, aminek következtében a nehéz időben fegyvert fogó elvtársak előtt az intéző bizottság tekintélye erősen megcsappant." Az új, megyei első titkár nagyon jól ismerte a közelmúlt eseményeit és bizonyára teljesen tisztában volt állításainak képtelenségével. Szándékos csúsztatásai legalábbis erre utalnak. Bűnösök keresése helyett azonban az MDP és az MSZMP Szolnok megyei vezetőségének kollektív felelősségét hangsúlyozta. Kálmán Istvánt és időközben ugyancsak más funkcióba helyezett munkatársait név szerint nem említette, s ezzel kifejezésre juttatta, hogy a pártbizottságon belül komolyabb elszámoltatást senki ellen nem kezdeményez.97 96 BERKI M. 1992. 16. p. 97 JNSZML XXXV. 1. f. 2. fcs. 1957. 6. ő. e. A megyei pártbizottság által 1957.október 22-én hozott határozat felsorolta a leváltott funkcionáriusok nevét. Kálmán István volt első titkárt, Tóth Imre volt agit. prop. osztályvezetőt, Karsai Mihályt, Bíró Antalt, Víg Erzsébetet és Sebestyén Jánost felmentették pártbizottsági tagságuk alól is, Kökény Istvánt pedig visszahívták a végrehajtó bizottságból. Leváltása miatt közülük egyedül Vígh Erzsébet tiltakozott nyilvánosan. Ő azonban, aki előbb a DISZ megyei bizottságának vezetője, majd a megyei pártbizottság agit. prop. osztályának munkatársa volt, személyesen Kádár Jánoshoz fordult segítségért. 13 oldalas levelében a Szolnok megyei pártvezetés 1956-57-ben tanúsított ellentmondásos tevékenységét részletesen ismertette, ám érvei nem találtak meghallgatásra. 160
