Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
napirenden tartották és ehhez a belügyminiszter támogatását kérték. Ám az enyhe kezűnek aligha nevezhető Biszku Béla valószínűleg a szakmai szempontokat tekintette fontosabbnak és Szántó Szolnokon maradhatott, sőt néhány év múlva ezredessé léptették elő. Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága 1957. december 30-án tárgyalta utoljára a rendőrség 1956-os szereplését. A felvett jegyzőkönyvből egyértelműen kiderül, hogy elsősorban az ÁVH tagjainak letartóztatásáért támadták kíméletlenül a rendőri vezetőket, és csupán másodlagosnak tekintették a karhatalom tevékenységének bírálatát a rendőrség részéről. A Szolnokon maradt ávósok azonban szinte valamennyien beléptek a karhatalom helyi elit alakulatába, a Munkás Tiszti Századba. 8 A helyzet normalizálódásával lassan ismét a szakmai szempontok kerültek előtérbe és ezeket figyelembe véve akadt példa az elbocsájtott rendőrök visszavételére. A magasabb beosztású tisztek közül 1959 tavaszán Lakatos László karcagi rendőrkapitány került vissza az állományba. Lakatos tagja volt a városi forradalmi tanácsnak, de 1956. november 4. után nem szegült szembe a Kádár- kormánnyal.'19 A megtorlás és a restauráció kiteljesedése Egészen 1956 végéig átmeneti állapotok uralkodtak Szolnok megyében. A visszarendeződés megkezdődött ugyan, ám a forradalom résztvevőinek üldözése a karhatalom akciói ellenére sem vált még tömegméretűvé. Kálmán István, az MSZMP Szolnok Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke Polónyi Szűcs Lajos kormányösszekötő egyetértésével decemberben 16 funkcionárius nevét jelentette meg a Tiszavidék c. lapban, és mint sztálinistáknak, végleges távozásukat javasolta a hatalomból. Ragó Antal, a január közepén kinevezett új kormányösszekötő azonban egyezkedés helyett már kezdettől fogva az erőszak érvényesülését támogatta. A karhatalmisták és a rendőrség ellentétében egyoldalúan a pufajkások mögé állt. Egyetértett a Munkás Tiszti Század vezetőivel, akik állítólag azzal fenyegetőztek, hogy készek tűzharcban elfoglalni a rendőrséget, ha annak átszervezését az Ideiglenes Intéző Bizottság nem hajtja végre. Ragó elődjével, a sokkal műveltebb Polónyi Szűcs Lajossal ellentétben a forradalomban részt vett funkcionáriusok eltávolítását sürgette, és ideológiai-kulturális kérdésekben is nagyon merev álláspontot képviselt. Egyik későbbi pártbizottsági felszólalásában a Szigligeti Színház művészeit csepűrágóknak nevezte, akik „nagyon hő hörögtek az ellenforradalom alatt és nagy előszeretettel játszották a Bánk bánt, ahelyett, hogy a szovjet irodalom termékeit vitték volna színpadra. "50 A kormány 48 JNSZML XXXV. 1. f. 3. fcs. 1957. 32. ő. e. 49 JNSZML XXXV. 1. f. 2. fcs. 1958. 48. ő. e. 50 JNSZML XXXV. 1. f. 2. fcs. 1957. 6. ő. e. 140
