Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

TANULMÁNYOK - TÓTH PÉTER: Topográfiai és birtoktörténeti adatok Jászberény és környéke XIII–XV. századi település-történetéhez

elemezze és értelmezze, hiszen ezeken alapul az általa vitatott állásfoglalás -, hanem újabb régészeti érveket keresett, amelyek szerinte bizonyítják a jászok jelenlétét az 1260-as években, legalábbis egy településen, konkrétan Négyszálláson. Arról a két településről, amely - mint alább látjuk - az oklevelek alapján elfoglalta Jászberénynek a Zagyvától délre eső területét, mindössze annyi a megjegyzése, hogy „A régészeti terepbejárásokkal ez idáig sem Ivát, sem Hacakot nem sikerült azonosítani."4 Könnyen belátható azonban, hogy - az argumentum ex silentio voltán túl - ez az érv azért sem lehet perdöntő, mivel a korai településnyomok eltűnésének sok oka lehet: például a jelentős vízrajzi változások, a terület későbbi beépülése és feltöltődése, stb.

Látszólag más utat választott a Györffy megfigyelése elleni érvelésében a szintén régész Langó Péter.5 Szerinte Györffyt az „vezette félre", hogy nem ismerte fel: a XIV. századi Jászság nem összefüggő egység volt, hanem a területén mozaikszerűen helyezkedtek el a jász települések (Fényszaru, Ágó, Árokszállás, Hajóhalom, Négyszállás, Dósa, Apáti, Rassangszállás, Kísér, Boldogháza, Újszász és Jászszarvas), a nem jász birtokosok kezén lévő települések (Pusztamonostor, Kerekudvar, Szentgyörgy, Tótkér, Jánoshida, Alattyán, Haczok, Iva, Kér, Mizse, Sári, Ivány, Káptalanpüspöki, Berta(Gerla)szentgyörgy6 és Telekszállás), valamint a jász származású nemesek birtokai (Kozmadamjánszállás, Mihálytelke, Fenékpuszta, Necsőegyháza, Fügedegyháza, Lantha és Kürt). - Hangsúlyozni kell azonban, hogy Györffy György egyáltalán nem egy birtokjo- gilag egységes Jászság mellett érvelt, sőt, pontosan tisztában volt a területnek az ilyen szempontból való XIV. század közepi tarkaságával: számára az volt a kérdés, hogyan lett a világi és egyházi magánbirtokok egy részéből királyi birtok, ahol aztán az uralkodó letelepíthette a jászokat? Azaz valójában Langó Péter sem a Györffy által feltett kérdésre válaszol.

Úgy gondolom, mindezekre tekintettel nem fölösleges alaposabban szemügyre venni azokat az okleveleket, amelyek alapján egyelőre egy területnek: Jászberénynek és környékének a XIII- XIV. századi topográfiája és birtok története rekonstruálható.

4 SELMECZI L. 2005. 33. p.

5 LANGÓ Péter: Régészeti és okleveles adatok a Jászság 10-15. századi településtörténetéhez. /Kézirat, amelyet a szerző szíves engedelmével tanulmányozhattam./

6 Meg kell jegyezni, hogy Jászalsószentgyörgynek a „Bertaszentgyörgy" neve téves olvasat eredménye: az eredeti oklevélben ugyanis a Gerlaszentgyörgy név szerepel (lásd Heves megyei Levéltár, XV. 1. 404. sz. Ennek fényképe: Magyar Országos Levéltár, Df. 210 320. sz. Kiadása a Jászapáti levéltárában őrzött egyszerű másolat alapján: GYÁRFÁS István: A jászkunok története. III. köt. 184. sz. Szolnok, 1883.)

10