Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
CSEH GÉZA FORRADALOM UTÁN... A HATALMI RESTAURÁCIÓ JELLEGZETESSÉGEI SZOLNOK MEGYÉBEN (19561958) „ Voltak olyasfajta emberek, akik kommunistáknak nevezték magukat és azt gondolták, hogy hasonlóan viselkedhetnek ahhoz, ahogyan egy rossz katolikus, aki egész évben gazemberkedik, de húsvét táján elmegy a templomba, meggyón és újjászületve, megnyugodva kimegy az utcára; és hüsvét utáni kedden kezdi elölről az egészet. A visszarendeződés kezdetei Kádár Jánosnak az Országgyűlés ülésén, 1957. május 11-én elmondott záróbeszédéből a fenti részletet gyakran idézik a történeti feldolgozások és a korszakról készült dokumentumfilmek. A hatalom legfőbb megszemélyesítője minden valószínűség szerint a megtévedt és bűneiket szánó-bánó funkcionáriusokról kívánta lerántani a leplet. Arra célozhatott az önkritikáról kifejtett, tartalmában és stílusában emelkedettnek aligha nevezhető gondolatmenetében, hogy a megbánás és a hibák nyilvános beismerése kevés, az elkövetett tettekért vállalni kell a felelősséget. Ugyanebben a beszédében saját szerepét az 1956 őszén kialakult bonyolult helyzetben a bizonytalan, ám mégis tisztességes kommunisták között jelölte ki, akiket a Nagy Imre-csoport politikai nyomásgyakorlással kényszerített, hogy rövid ideig ugyanazon az úton menjenek. Személy szerint ő maga, Kádár János is hibát követett el, amikor Nagy Imre miniszterelnökségét megszavazta, és hibázott a pártvezetés megtévesztett, jobbik része is, mivel nem állt „az ezernyi ezer embernek" élére, akik fegyvert követeltek, miközben az ellenforradalom majdnem lángba borította Európát (sic!).2 Erőltetett és hamis koncepciójával egyúttal mind saját magának, mind a Kádár-kormányt támogató funkcionáriusoknak megadta a lehetőséget, 1 Kádár János művei. I. kötet. 1956-1958. Bp. 1987. 146. p. 2 Kádár, 1987. 148-149. p. 125
