MDP Szolnok Megyei Titkároságának iratai 78. ő. e.
Magyar/Rné, Álpár Mihály 567/ü Mini sz ter tánác s T it kár sága, Budapest. Tárgy: Toll felvásárlás. Szolnok, 1954. okt.13. Fenti tárgian szeptember ?3.-án kelt levelét köszönettel vettem, azonban ugy annoz, mint előzőleg azMDP. ivözponti Vezetőségénez irt levelem kiegészitéseként az alábbi eszr evételt kívánom közölni: Augusztus 13.-án, mikor a Központi vezetőséghez fordultam levelemmel, még az igazolványos tollkereskedők működését illetően csak elképzeléseim voltak. Az azóta eltelt két nőnap nagyjából igazolja feltevéseimet ugy a vállalatom tollterv teljesítése, mint a tollal való féketézés terén. Az eltelt két hónap alatt vállalatom két szakembere kert és kapott iparengedélyt a megye két legtollasabb részén. í\iem beszélve arról t nogy nevezett dolgozók pótlására megfelelő szakemoer niányában mai napig nem nyilt lehetőségem, és emiatt az egyik telepem több mint egy hónapja felelős vezető nélkül dolgozik, nevezetten kiválása magávalhozta számos igazolványos toll-magángyüitom átállását a magánkereskedőknöz. Ez a magánkereskedők részére adott engedmények révén magátőkl értetődő ugyan, azonban a vállalatom részére igen nehezen, vagy egyáltalán nem pótolnató kiesést jelent t erőteljes it és vonalán. Addig, amig a vállalatom részére dolgozó magángyűjtők engedélye csupán a megye területére szól, addig az iparigazolvanyósok és az általuk megbízott és általuk engedélyivel ellátott gyűjtők az ország egész területén szabad mozgást kaptak. z olyan előnyt biztosit számukra, mely talán pénzben, vagy egyéb mértéit egység ben le sem mérhető, hiszen megbízóik távollét ében az ország területén szauadon vándorolva minden e11ex őr zés nélkül szaoadon adjákveszik a tollat és ezzel az oly nehezen megszüntetett feketézést újra folytathatják. Rövid ténykedésük alatt több esetben fordult elő az, hogy ellenőreink rajtakapták ezeket a gyűjtőket, hogy a szabályozott áraioiál lényegesen magasabb áron vásároltak tollat nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy azt magánfogyasztók felé értékesítsek, művel ezen az áron megbizóiF sem tudják tőlük azt átvenni. Igen helytelenítem magam részéről azon kedvezmény ragadását, az ipar igazolványos kereskedők részére, mely lehetővé teszi szamukra azt, hogy pl. Budapesten kávéházban ülve bonyolítsák le üzleteiket, tekintettel arra,, hogy korlátlan számban bízhatnak meg és láthatnak el engedéllyel felvásárlókat, az egész ország területén. Ez a kereskedelmi Torma nagyon hasonlít a kapitalista idők viszonyaira és lehetővé teszi a produktív munka nélküli haszonhoz jutást többen kizsákmányolása rétén. Nyilvánvalóan közömbös az illető "nagykereskedők" részére az, hogy megbízottaik az ország területén hogyan, s miként dolgoznak, feketéznek, a lényeg csupán az, hogy a feketézésen felül megna r ad ót oll mennyi ^'g rajtuk keresztül kerüljön átadásra az állami szervek felé. Tekintettel arra, hogy a kereskedők által megbízott felvásárlók forgalmuk: után seramilyen adó fizetésére nincsenek kötelezve, ez igen erősen csábítja a vállalat ómnál dolgozó cca. 5o igazolványos gyűjtőt arra, hogy megszabaduljon a ÍÍEH Vállalat által forgalma után levonásba hozott 15M^-os adó megfizetésétől és átálljon a kereskedő szolgálatába.
