MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1956. március 23. - 1956. augusztus 3.
1956-03-23
A párt* megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyek kizárnak minden hasonlót. Súlyos következményekre vezet az egyszemélyi vezetés, a kollektív vezetés elvének megsértése, a kritika-önkritika elnyomása általában a pártéletben. Ha valaki olyan vezéré válik, hogy mindent tud* mindent lát, tévedhetetlen - akkor elképzelhetetlen, hogy ott a kritika-önkritika kibontakozzon, akkor nem ismeri el az o hibáját, fellép az ellen, aki őt birálja, a ha csak egy embernél kezd ez a szellem érvényesülni - az egész pártban elterjedhet, Sz ellen nálunk mar 1953 után fontos intézkedések történtek, s ezen a területen igen komoly előrehaladást .értün - el. De még mindig látjuk, hogy a falusi, üzemi, termelőszövetkezeti párt titkárok között jónéhányan vannak olyanok, akik azt mondják: " a párt én vagyok. w - Hallották már ezt a hangot, hogy: " a párt én vagyok"? /Derültség/. Sajnos, igen gyakran lehet azt hallani: "én mondtam ki az utolsó szót, a párt véleménye ez," Ezt mondja a párttitkár. De ott vannak a pártszervezet kommunistái, miért nem azok mondják meg, mi a párt véleménye? Hogy jön ahhoz egy ember, egy párttitkár, hogy a maga véleményére azt mondja: ez a párt véleménye, anélkül,, hogy meghallgatta volna a tagság véleményét. Gondolják csak el, az elvtársak, mennyi kár keletkezik akkor, ha egy-egy faluban, szövetkezetből a párttitkár nea hallgatja meg az embereket, nem kérdezi meg a kommunistákat, nem hallgat a jó szóra, hanem csak a saját elgondolásaira hallgat. Sok kár keletkezett ebből a középparasztsággal való viszonyban, Lehet azt mondani, hogy egy kommunista sem figyelmeztette a tanácselnököt, a párttitkárt? - Sok helyen figyelmeztette^ megmondták a párttagok, hogy ez Így nem lesz jó, nem helyes a középparasztot kuláklistára venni. De mivel nem tudott érvényesülni a párttagság beleszólása, ezért figyelmen kivül maradt. De nézzük a falu ügyét pl. az adó. a termelés kérdésében. Sok esetben előfordul, hogy a párttagság látja, mi a helyzet, fel is vetik egyezer-egyszer, de ha a párttitkár háromszor is elutasítja, akkor már azt mondja: " mit beszéljek ennek, süket is vak is, ekkor is, akkor is elmondtam, én mégegyszer már nem mondom el," /Derültség/. így van ez, elvtársak. Bzért, nekünk'meg kell nézni felülről, le egészen végig ezt a kérdést* Nem megy olyan könnyen, hogy odaírjuk a papir végére: " a XX* kongresszus szellemében előre a szocializmusért*" De hogy ebben a szellemben dolgozzunk, nekünk át kell gondolnunk munkánk sok kérdéséti hogyan dolgozik a pártszervezet, a pártvezetők hogyan veszik figyelembe az emberek véleményét, hogyan támaszkodnak a kollektivára, milyen a kritika-önkritika, elnyomják-e stb* Igaza van Kálmán elvtársnak, hogy nemcsak ugy lehet elnyomai, hogy valakinek felemelik az adóját, azért, mert kritizált. Ilyen is előfordult, de ez már ritka. De általában ugy van: vagy nem .válaszol rá, vagy objektív körülményre hivatkozik: " ha te azt tudnád, hogy egy tanácselnöknek mennyi mindent kell figyelembe venni." ." Köszönöm a kritikát." - De semmit nem csinál. Sz mind formája annak, hogy befogják az emberek a szájukat, lassan hallgassanak el azok, akik őszintén és bátran mondták el véleményüket. Ne engedjenek az elvtársaki Olyan szellemet kell teremteni, hogy az emberek bátran, és őszintén mondják el véleményüket. Persze, aki demagóg módon lép fel, annak meg kell mondani: ne ágálj, mutasd meg, hogyan kell csinálni. Olyan szellemet kell kialakítani, hogy senki se tartson attól, hogy ha megmondja a véleményét n mi lesz, ezt mondják rá t azt mondják rá", nem azt kell nézni, mit mondanak, az igazságot kell mondani. Ez a XX. kongresszus egyik legfőbb tanulsága.
