MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1955. február 17. - 1955. szeptember 21.

1955-03-12 - 1. Beszámoló a Központi Vezetőség 1955. márc. 2-4-i ülésének határozatából adódó Szolnok megyei feladatokról. Melléklet: beszámoló, felszólalások szövege

Én is hozzá kívánom tenni, bár itt többször elhang­zott, hogy nem tekinthető kielégítőnek az állami fegyelem sem* Mnszály erről beszélni, elvtársak, mert dolgozó parasztságunk a messzemenő, nagy állami támogatások ellenere sokezer vagon terménnyel és hússal adós a népgazdaságnak és ez az ellátás­ban, a spekuláció növekedésében érezteti kedvezőtlen hatását. Nem szükséges bizonygatni, hogy az életszínvonal-emelkedés, amelynek nincs szilárd megalapozottsága, amely nem a többter­melésből, hanem a népgazdasági tartalékok feleléséből fakad, nem lehet tartós. Márpedig pártunk politikája arra irányul, hogy az életszínvonal tovább emelkedjen, rendszeresen és ál­landóan akarjuk emelni a nép életszínvonalét, ugy, ahogy azt pártunk 1953* júniusában meghirdette. Miután azt akarjuk, hogy az életszínvonal nőjjön, nem hallgathatja el pártunk az ezzel összefüggő nehézségeket sem a nép előtt. Szórt fordult most a Központi Vezetőség országunk dolgozóihoz, hogy megmutassál a népjólét emelkedését csak akkor érhetjük el, ha növeljük a ter­melést, valamint a munka termelékenységét az iparban és a mező— gazdaságban, ha a legszigorúbb takarékosságot valósítjuk meg gazdasági életünk minden területén} ha fegyelmt teremtünk a munkában, az állampolgári kötelezettségek teljesítésében és a termékek önköltségét a jelenlegihez képest lényegesen csökkent­jük. Ez, elvtársak, mirajtunk, dolgozókon, munkásokon, parasz­tokon áll! Most, amikor pártunk Központi Vezetősége harcot In­dít azok ellen a jobboldali hibás, opportunista nézetek ellen, amelyek a pártban és az állami szervekben elterjedtek, és ame­lyek fékezik a felsorolt legfontosabb feladatok megvalósításá­hoz szükséges erőfeszítéseket, azt tapasztaljuk, hogy az ellen­ség arról beszél, hogy visszacsináljuk az 1953* júniusi határo­zatot, másszóval, letérünk a júniusi útról. Mi már az ellenség módszerét ismerjük és megtanultuk saját tapasztalatainkból,hogy akkor követünk el hibát, ha olyat teszünk, amit az ellenség helyesel* Kern is érdemes szót vesztegetni az ellenség hazug­ságaira, de látni kell egy-két dolgot, ami az ilyen ellenséges rémhírek, suttogások mögött van. Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy az ellenség nem a mi népünk javát akarja. Nagyon­is gól tudja, mit beszélt, amikor a nehézipar fejlesztését a­karja szembeállítani az életszínvonal emelésével* Azt szeret­né, ha nem lenne fejlett, korszerű iparunk, hogy ne tudjuk fo­kozni hazánkban a termelést a munka termelékenységét, hogy to­vábbra is primitív, elmaradott módszerekkel dolgozzunk az Ipar­ban és a mezőgazdaságban, örül annak, ha nem teljesítjük a bea­dási tervet, és ha követeljük az állami fegyelmet, akzor ő a parasztok zaklatásáról beszél. Ilymódon szeretné megakadályoz­ni hazánk erősítését, a népjólét növekedését. Azt szeretne, ha hazánk védtelen lenne az imperialista fenyegetésekkel szem­ben. Most nem lehet senkinek kétsége afelől, hogy pártunk he­lyesen, ezekből a szempontokból kiindulva, a leghatározottab­ban elutasítja mindazokat a jobboldali és hibás nézeteket, a­melyek akarva akaratlanul a külső és belső ellenség malmára hajtják a vizet. Az ipar és benne a nehézipar fejlesztése te­szi lehetővé az 1953. júniusi határozatok, valamint a III* pártkongresszus határozatainak végrehajtását. Miért? Azért, mert csak a termelőeszközöket gyártó ipar fejlesztése bizto­sítja, hogy egyre több és korszerűbb gépeket kapjanak ipari üzemeink, valamint mezőgazdaságunk, mert a többtermelést, az olcsóbb termelést csak ez teszi majd lehetővé.

Next

/
Thumbnails
Contents