MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1955. február 17. - 1955. szeptember 21.

1955-02-17 - 1. Beszámoló a mezőgazdasági termelés fokozásával kapcsolatos feladatokról. Melléklet: beszámoló, Dobi elvtárs felszólalásának szövege

hanem a szövetkezet a gazdasága^ a közös vagyon, a k8zös növénytermelés, a közös állattenyésztés. Az alapszabály lehetőséget nyújt, hogy a szövetkezeti tagok bizonyos meghatározott - és minden jószándéku parasztember tanusithatja, hogy nem szűkmarkúan meghatározott "keretek között\ háztáji gazdálkodást folytathassanak. 1$MM/4ÍMtÍtÍtÍ/MtÍtiHÍMM á. tagok jövedelme a k§zös gazdálkodás részesedéséből és a háztáji gazdálkodáshaszD4ból tevődik össze. Minden egészséges szövetkeze tbeE^a jövödeléma«« jóval nagyobb része származik a közös gagdáí^ei^ísPoi/ és minden egészséges szövetkezetben az a helyzet, hogy a háztáji gazdaságok nem lépik tul az alapszabályban megengedett kereteket, nem gátolják a tagot abban, hogy a* munkaereje legnagyobb részét a közösségi gazdálkodásra forditsa, a közös vagyon gyarapodása^, a közös jövedelem növekedését munkálja vele. Az alapszabály keretek között maradt háztájit félkézzel munkálja a férfi,^gondozza az asszony és a család. A szövetkezeti tagnak a gondtólan, rendezett, biztonságos élete mellé - am^t a szövetkezet tagságának a szövetkezeti gazdaságból s^uaaajíó részesedés? biztosit - megvan a kedves, rendezett kis háztáji gazdasága, amelyben az előforduló munkát könnyen elvégzi és megfelelő hasztfWtés öröme is van belőle. Ahol nem igy %'f>fi$f tekintik a háztáji gazdaságot, hanem r\áforditják a nagyobb $. figyelmet, a több munkátt - ott gyengül a szövetkezet, egyre kevesebb a közös^gazdaság haszna, pedig - mondom - a szövetkezeti golétjínek alapja most és a jövőben, mindig a közös gazdaság lesz. Sajnálom, hogy Szolnok megye több szövetkezetében lazán, gondatlanul, helytelenül kezelik a háztáji gazdaság^aolgát. Sajnálom, általános népgazdasági és politikai okok miatt, de sajnálom azért is, mert ebben a megyében különösen sok az olyan szövetkezeti tag, aki városban valahol egy kis bérelt lakásban él és sejárailyen vagy egészen kis lehetősége van háztáji gazdaságának^kialakitására. Nyugodtan az elvtársak megítélésére bizom: jó érzéssel nézheti ez az ilyen szövetkezeti tag a másiknak, a harmadiknak a kapzsiságát, amivel mindene összegyűjt a háztáji gazdaságában, közben pedig hanyagul, trehányul, vagy éppen sehogy-aeT sem végzi a r^á eső munkát a közös gazdaságban, ahol a lelkét kiteheti az egykori agrárproletár, egymaga nem tudja két, három ember munkádé Ívégezni. Tizedmagával nem végezheti jól azt a munkát, amikéi 50-100 ember munkaerejére vaa szükség. A közös gazdaság fokról-fokra romlik és emezek,a gazdag háztájiad.