MDP Szolnok Megyei Bizottsága (1954-től Végrehajtó Bizottsága) üléseinek jegyzőkönyvei 1955. július 4. - 1955. augusztus 15.

1955-07-25 - 1. Szóbeli jelentés az aratás, cséplés és begyűjtés helyzetéről, a nyári mezőgazdasági munkákra vonatkozó határozati javaslat megtárgyalása. Melléklet: határozati javaslat, határozat - 2. Jelentés a káderátcsoportosítás helyzetéről és további feladatairól. Melléklet: jelentés - 3. Szóbeli tájékoztató a mezőgazdasági termelőszövetkezeti fejlesztés tapasztalatairól - 4. Előterjesztés káderügyekben. Melléklet: előterjesztés - Javaslat a tagjelöltség nélküli tagfelvételi kérelmek elbírálására, alkalmazotti tagjelölt felvételekre. Melléklet: javaslat - Előterjesztés fegyelmi ügyekben. Melléklet: előterjesztés

A Szovjetunióban kolhozelnöknek 3o ezer káder ment le, akik között nem egy megyei pártbizottság titkára, miniszterhelyettes, tábornok volt. A felhívásra 2oo ezer fő jelentkezett, ebből választották ki a legkiválóbb 30 ezret. Nálunk is hasonló minőségi kiválasztást kellene végezni ahhoz, hogy a szövetkezetekben az élet megváltotzon. Eveken át nincs előrehaladás a termelőszövetkezetekben. As a szövetkezet, ahová sikerült egy megfelelő elnököt beállítani, állandóan fejlődik, mint például as abádszalóki Lenin TSZ - amely a megye egyik legrosszabb szövetkezete volt - Varjú elvtárs beállítása óta egyik legjobb szövetkezet lett; vagy pl. a tlssabői Petőfi TSZ is évek óta rossz szövetkezet volt, de az oda kiküldött Kiss Kálmán elvtárs rövid idő alatt megváltoztatta a tsz helyzetét. Továbbra se legyünk szűkkeblűé k a szövetkezeti elnököket illetően és az arra legalkalmasabb, önként vállalkozó elvtársakat küldjük falura, mert ez busásan megtérül. Csak az ilyenfajta kádermunkával tudunk a feladatokkal megbirkózni és előremenni. Felvetődött a tanácsok kádermunkája. Én a legteljesebb mértékben egyetértik Juhászná elvtársnő megállapításával, vigyázni kell, nehogy tulnagy fluktuáció legyen tanácsi szerveinknél. Ilyen veszély máris van, amit sürgősen meg kell akadályoznunk. Azzal is egyetértek, hogy a tanácsok megerősítéséhez elsősorban a járási, városi, községi pártbizottságoknak kell segítséget nyujtaniok. A tanács a maga erejével, a mi segítségünk nélkül nem tudja ezeket megoldani. Feltétlenül helyes az a módszer, hogy a járásokban felvetik a problémákat és javaslatokat tesznek azok megoldására. Amikor azonban egyetértek Juhászné elvtársnővel, a leghatározottabban le kell hogy szögezzem, nem érthetek és nem érthetünk egyet azzal, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága - ugy gondolom Juhászné elvtársnő külön - nem fordít elég .gondot a tanácsvonalon lévő káderproblémák helyes és jó megvalósítására. Néhány példát elmondok ezsel kapcsolatban. Számtalanszor rossz javaslatot hajtottunk végre, éppen a megyei tanács végrehajtő bizottsága javaslata alapján, amivel ml nem értettünk egyet - ez persze a mi felelősségünket ilyen szempontból nem csökkenti -, de a tanács végrehajtó bizottsága különböző indoklásokon keresztül szinte kiharcolta tőlünk a javaslat jóváhagyását és utóbb derült ki*, hogy ezek a megoldások nem jók. Juhászné elvtársnő javaslata nem mindig meggondolt', ezért történnek hibák. El kell ismerni, hogy a tanácsapparátus a falu, a szövetkezetek megerősítése érdekében hozott áldozatokat, de es nem olya erőfeszítés, mint amire szűkség lett volna. Olyan vonatkozásban kell tehát a megyei tanács végrehajtő bizottságának megjavítania a kádermunkáját , hogy támaszkojon a községi, a járási, városi pártbizottságok javaslatára, kérje ki azok véleményét. Olyan javaslatokat sose hozzanak és ne erőltessenek, amelyekkel a járási pártbizottságok nem értenek egyet, mert ebből semmi jő nem származhat sem a párt, sem a tanács részére. A kunhegyes! járási tanács elnökhelyettesére tett javaslattal kapcsolatban javaslom, hogy Bozsik elvtárs beszélje meg a járási tanáccsal és a járási pártbizottsággal, vizsgálja meg az ügyet és tegyen javaslatot a megyei pártvégrehajtó bizottság elé. A jövőben a tanácsoknak és a pártbizottságoknak szorosabban kell együttműködniök. Ezzel kapcsolatban is elmondok néhány Szovjetunióban szerzett tapasztalatot. Több helyen megkérdeztük, hogy milyen a párt és a szovjetek viszonya, nincsenek-e ellentétek? Erre a kérdésre kinevettek bennünket. Azt mondották, hogy a Szovjetunióban senki nem vitatja a párt vezető szerepét, az egész szovjet nép