Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
Demeter Edit hozta. Ismét szép élményt, jó szervezést és eredményes együttlétet valósítottak meg a chicagóiak. □ Jókay Károlynak és Szilviának február 25-én Budapesten megszületett kisfiúk Szabolcs. Sok szeretettel gratulálunk a szülőknek, nagyszülőknek! □ Március 15-én Kovalszki Péter volt az ünnepi szónok Detroit, Michiganben. □ Március 18-án Lauer Edit és John Lauernek megszületett az első unokájuk, Miklóska. Andrea lányuknak és férjének Barton Ricenek, és az új nagyszülőknek szívből gratulálunk. □□□ IN MEMÓRIÁM JOÓ RUDOLF 1946-2002 Joó Rudolfot, kisebbségi szakértőt, biztonsági politológust és politikai szervezőt már többen búcsúztatták. Én főleg a tudományos tevékenységén keresztül ismertem meg először és csak később jöttem rá, hogy ezen túlmenően mennyire fontos befolyása volt a magyar közéletre, a magyar rendszerváltozás biztosítására, és a higgadt magyar közgondolkodásra a huszadik század záró évtizedeiben. Rudit én 1982 szeptemberében ismertem meg, mikor a Gorkij könyvtárba jártam be rendszeresen, mint Fulbright/IREX kutató. Rudi akkor szárnya alá vett, és bemutatott mindazoknak a kutatóknak/tudósoknak, akik akkor aktívan foglalkoztak a magyar kisebbségek sorsával magyar határon innen és határon túl. Tanácsa és írásai azóta is mindig elkísérnek munkámban, és ez biztos így van mindenki mással is, aki befolyása alá került. Mert amint Németh Zsolt is megállapította a Magyar Nemzetben írt megemlékezésében (2002. február 2.) „...Rudi nem csak, sőt nem elsősorban tudós volt. Tudós is azért volt, amiért később politikus és főhivatalnok lett: nemzete szolgálójává akart lenni. Ezért tartotta kulcskérdésnek a nemzedéknevelést: a fiatalok elhívását és pályára állítását, hogy Magyarország akkor is virágozzék, amikor már az ő sírján virágok nyílnak.” Tehát Rudi elsősorban nevelő volt, mind írásaival, mind személyes meggyőző egyéniségével. írásait illetően mindig az irányította, inspirálta, hogy mi az a kérdés, mely húsba vág, mely a magyarság érdekeit előremozdítja, vagy jövőjét biztosítja. A hetvenes évek közepétől a rendszerváltozásig, ő lett Magyarország kimagasló szakértője a kisebbségi kérdésben, mind a környező államokban sínylődő magyar kisebbségek, mind komparatív szempontból a dél-tiroliak, a baszkok, vagy a kanadai franciák sorsát illetően. Ez a munkássága szorosan kapcsolódott a demokratizálódás igényes megközelítéséhez. így sokat írt a demokratikus államrendszerekben biztosított emberi és kisebbségi jogokról. Mindig hangsúlyozta, hogy a demokráciának mércéja a kisebbségi kérdés. Ott van igazi demokrácia, ahol a kisebbségek jogai és lehetőségei semmivel sem alábbvalóak, vagy silányabbak, mint a többségé. Joó Rudi Miskolcon született 1946. november 28- án. Ott végezte iskoláit és 1965-ben érettségizett a Berzeviczy Gergely Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatán. Onnan a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre ment, ahol a nemzetközi kapcsolatok szakán végzett. A Magyar Külügyi Intézetnél volt először munkatárs. Közben megnősült, 1972-ben, Tóth Györgyit vette feleségül. Két gyermekük született, 1975- ben Kinga lányuk, és 1978-ban Balázs fiúk. A szeretetteljes család központi szerepet játszott életében. Külföldön is folytatta képzését, több alkalommal, először Nizzában (1971-72), majd a Harvard Egyetem Kennedy Kormányzati Iskoláján közigazgatási „master” fokozatot szerzett (1991). Közben, a Gorkij Könyvtárban (1981-85), és a Magyarságkutató Intézetben (1985-89) mint tudományos főmunkatárs dolgozott. A Honvédelmi Minisztériumban (1991-94) államtitkárként működött, majd a George C. Marshall-ról elnevezett Európai Biztonsági Tanulmányok központjában tanított 1995-97-ig. Karrierjének, tudományos munkássága ebben a korszakban a biztonságpolitika volt. Több nyelven megjelent publikációinak ez volt a másik nagy területe, azaz a fegyveres testületek helye, civil irányítása demokratikus körülmények között. A megdöbbentően gyorsan bekövetkezett halál akkor ragadta el az élők sorából, amikor 1998 és 2001-ig ismét a Külügyminisztérium megbizatásából részt vett az ENSZ, Európa Tanács, és NATO-ra vonatkozó magyar feladatok végzésében. Utolsó stációját, mint meghatalmazott nagykövet a genfi ENSZ képviseletben végezte. Itt nyerte 60 ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM
