Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)

2002 / 1. (137.) szám

Demeter Edit hozta. Ismét szép élményt, jó szervezést és eredményes együttlétet valósítottak meg a chicagóiak. □ Jókay Károlynak és Szilviának február 25-én Budapes­ten megszületett kisfiúk Szabolcs. Sok szeretettel gratulálunk a szülőknek, nagyszülőknek! □ Március 15-én Kovalszki Péter volt az ünnepi szónok Detroit, Michiganben. □ Március 18-án Lauer Edit és John Lauernek megszü­letett az első unokájuk, Miklóska. Andrea lányuknak és férjének Barton Ricenek, és az új nagyszülőknek szívből gratulálunk. □□□ IN MEMÓRIÁM JOÓ RUDOLF 1946-2002 Joó Rudolfot, kisebbségi szakértőt, biztonsági poli­tológust és politikai szervezőt már többen búcsúztatták. Én főleg a tudományos tevékenységén keresztül ismer­tem meg először és csak később jöttem rá, hogy ezen túlmenően mennyire fontos befolyása volt a magyar közéletre, a magyar rendszerváltozás biztosítására, és a higgadt magyar közgondolkodásra a huszadik század záró évtizedeiben. Rudit én 1982 szeptemberében ismertem meg, mikor a Gorkij könyvtárba jártam be rendszeresen, mint Fulbright/IREX kutató. Rudi ak­kor szárnya alá vett, és bemutatott mindazoknak a kutatóknak/tudósoknak, akik akkor aktívan foglalkoz­tak a magyar kisebbségek sorsával magyar határon innen és határon túl. Tanácsa és írásai azóta is mindig elkísérnek munkámban, és ez biztos így van mindenki mással is, aki befolyása alá került. Mert amint Németh Zsolt is megállapította a Magyar Nemzetben írt meg­emlékezésében (2002. február 2.) „...Rudi nem csak, sőt nem elsősorban tudós volt. Tudós is azért volt, amiért később politikus és főhivatal­nok lett: nemzete szolgálójává akart lenni. Ezért tar­totta kulcskérdésnek a nemzedéknevelést: a fiatalok elhívását és pályára állítását, hogy Magyarország akkor is virágozzék, amikor már az ő sírján virágok nyílnak.” Tehát Rudi elsősorban nevelő volt, mind írásaival, mind személyes meggyőző egyéniségével. írásait ille­tően mindig az irányította, inspirálta, hogy mi az a kér­dés, mely húsba vág, mely a magyarság érdekeit előremozdítja, vagy jövőjét biztosítja. A hetvenes évek közepétől a rendszerváltozásig, ő lett Magyarország kimagasló szakértője a kisebbségi kérdésben, mind a környező államokban sínylődő magyar kisebbségek, mind komparatív szempontból a dél-tiroliak, a baszkok, vagy a kanadai franciák sorsát illetően. Ez a munkás­sága szorosan kapcsolódott a demokratizálódás igényes megközelítéséhez. így sokat írt a demokratikus állam­­rendszerekben biztosított emberi és kisebbségi jogok­ról. Mindig hangsúlyozta, hogy a demokráciának mér­­céja a kisebbségi kérdés. Ott van igazi demokrácia, ahol a kisebbségek jogai és lehetőségei semmivel sem alább­­valóak, vagy silányabbak, mint a többségé. Joó Rudi Miskolcon született 1946. november 28- án. Ott végezte iskoláit és 1965-ben érettségizett a Ber­­zeviczy Gergely Közgazdasági Technikum kereskedel­mi tagozatán. Onnan a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre ment, ahol a nemzetközi kapcsolatok sza­kán végzett. A Magyar Külügyi Intézetnél volt először munkatárs. Közben megnősült, 1972-ben, Tóth Györ­gyit vette feleségül. Két gyermekük született, 1975- ben Kinga lányuk, és 1978-ban Balázs fiúk. A szeretet­teljes család központi szerepet játszott életében. Külföldön is folytatta képzését, több alkalommal, először Nizzában (1971-72), majd a Harvard Egyetem Kennedy Kormányzati Iskoláján közigazgatási „mas­ter” fokozatot szerzett (1991). Közben, a Gorkij Könyv­tárban (1981-85), és a Magyarságkutató Intézetben (1985-89) mint tudományos főmunkatárs dolgozott. A Honvédelmi Minisztériumban (1991-94) államtitkár­ként működött, majd a George C. Marshall-ról elneve­zett Európai Biztonsági Tanulmányok központjában ta­nított 1995-97-ig. Karrierjének, tudományos munkás­sága ebben a korszakban a biztonságpolitika volt. Több nyelven megjelent publikációinak ez volt a másik nagy területe, azaz a fegyveres testületek helye, civil irányí­tása demokratikus körülmények között. A megdöbben­tően gyorsan bekövetkezett halál akkor ragadta el az élők sorából, amikor 1998 és 2001-ig ismét a Külügymi­nisztérium megbizatásából részt vett az ENSZ, Európa Tanács, és NATO-ra vonatkozó magyar feladatok vég­zésében. Utolsó stációját, mint meghatalmazott nagy­követ a genfi ENSZ képviseletben végezte. Itt nyerte 60 ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents