Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
LÉLEKHARANG A nagy német költő-filozófust, Johann Wolfgang von Goethe-t nem szokás az unitáriusokhoz sorolni. Nem is lehetett követője az unitárius vallásnak, sem, tagja az unitárius egyháznak, hisz hazájában, Németországban ilyen még nem létezett halála évében sem, 1832-ben, amikor e szép gondolatokat elmondta bizalmasának, Eckermannak. (Csak Erdélyben állt fenn akkor már 250 éve unitárius egyház, magyarul, magyarok közt, magyarok számára. Amerikában ekkor még csak bontogatta szárnyát az a református oppozíció, amelyből a hasonló elnevezésű egyház később kialakult.) De Goethe nagyon szépen érezte át az unitárius eszme lényegét, amely Baráti Közösségünk alapgondolatát is alkotja. Fogadjátok hát szeretettel ezt a kis fordítást. Éltető Lajos (Portland, OR) ...Valódi vagy hamis, ez nagyon furcsa kérdés a bibliai dolgok esetében. Mi a valódi, ha nem az az egészen remek valami, ami a legtisztább természettel és az ésszel összhangban van, s ami még ma is a legmagasabb fejlődésünket szolgálja? És mi a hamis, ha nem a képtelenség, az üresség és a butaság, ami nem hoz gyümölcsöt, legalábbis jót nem? Ha egy bibliai írás valódiságát aszerint kellene megítélni, hogy az igazságot tolmácsolja-e, akkor bizonyos pontokban még az evangéliumok valódiságát is meg lehetne kérdőjelezni. ...Mégis mind a négy evangéliumot egészen valódinak tartom, mert bennük egy olyan fenségesség visszfénye hat, amely Krisztus személyéből árad, és ami annyira isteni jellegű, mint amennyire az isteni valaha is megnyilvánult a földön. Ha megkérdeznek, hogy ösztönösen imádó tisztelettel adózom-e neki, azt mondom: mindenképpen! Leborulok előtte, mint az erkölcsiség legmagasabb elvének kinyilatkoztatása előtt. De ha azt kérdezik... tisztelem-e a napot, megintcsak azt mondom: mindenképpen! Mert az is a Legmagasabb kinyilatkoztatása, mégpedig a leghatalmasabb, amit észlelni nekünk földieknek megadatott. Imádom benne a fényt és Isten életadó erejét, egyedül ezáltal élünk, cselekszünk és vagyunk, s velünk együtt minden növény és állat. Ha pedig azt kérdezik, hajlandó vagyok-e meghajolni Péter és Pál apostol hüvelykcsontja előtt, azt mondom: kíméljetek, hagyjatok békében esztelenségeitekkel. ...Fejlődjék bár a szellemi kultúra tovább, terjedjen s mélyedjen el bár a természettudomány, táruljon bár ki az emberi szellem ahogyan csak képes, a kereszténység fenségességét és erkölcsi kulturáltságát, ahogyan azok az evangéliumok fényében megjelennek, sohasem haladjuk túl! ...Egyébkéntis az Ige és a Hit kereszténységéből egyre inkább a Szellem és a Tett kereszténységére térünk át... Johann Wolfgang von Goethe Beszélgetés Eckermannal, 1832. március 11. Fordította Éltető Lajos Varga Józseffafaragása 4 ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM
