Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
azt értem, hogy például és elsősorban Németország, Svédország és egyáltalán a Skandináv államok feltöltődtek Romániából és kisebb mértékben Vajdaságból és egyáltalán és Kárpátaljáról elvándorló, kitelepülő magyarokkal. Ez a helyzet kétségtelenül új tartási dinamizmust eredményezett az említett nyugateurópai országok magyar szövetségeinek. Angol háttérből jőve említem azt a praktikus gyakorlatot, miszerint komoly tudományos, teológiai előadásokat is néhány szellemes történettel fűszereznek. Járja a mondás, hogy ilyen alkalmakkor három figyelmet felkeltő történetet illik elmondani. (Temetésen elég kettő is.) Nos az én történetem egy jeles angol politikusról szól az egyik külföldi nagykövetség fogadásán. Politikusunk előtt a túlzott alkoholfogyasztás következtében kialakult ködből egy lila színű „jelenség” bontakozott ki. Politikusunk odalépett hozzá és táncra kérte. A lila jelenség így válaszolt: „Először is részegekkel nem táncolok. Másodszor: most épp a himnuszt játszák. Harmadszor: én vagyok a limai érsek.” Az elhangzottakkal ellentétben én nem vagyok alkoholmámor hatása alatt, s mai „józan vízióm” tárgya az egyetemes magyarság, - benne a mi nyugati, szórványmagyarságunk - helyzetével kapcsolatos néhány észrevétel. Természetesen a teljesség igénye nélkül, a további együttgondolkodás beszélgetés és közös vajúdás reményében, tézisszerűen foglalok össze néhány gondolatot. • Mérjük fel a valóságot • Ma már nyilvánvaló, hogy a nyugati magyarságra Magyarországon belpolitikailag szinte alig hárul szerep. • Ha beszűkültek is az emigráns politikai lehetőségek, bő tere kínálkozik a vallási, kulturális és társadalmi tevékenységeknek. • A meglévő, és egyre bővülő hivatalos magyar kulturintézetekkel való együttműködés. • Mindinkább nyilvánvaló, hogy nem globális világszervezet, hanem régionális együttműködés nyújthat segítséget hatékony cselekvéshez. • Segítséget nyújtani ahhoz, hogy a magyarországi változások zaklatott korszakát a megállapodottság és a fokozatos fejlődés nyugalma váltsa fel. • A legfőbb teendő továbbra is a meglévő keretek fenntartása, azoknak élettel való megtöltése. Helytörténeti összefoglalók megírása. • Elengedhetetlen a Magyar Baráti Közösség (és más hasonló) évi konferenciáinak folytatása. ÁR ELLEN, TÖRETLEN IRAMBAN helyzetjelentés a Külföldi Magyar Cserkészszövetség ifjúságnevelő és magyarságőrző munkájáról Dömötör Gábor (Easton, CT) Azt szokták mondani, hogy egy emigráció fennmaradásának határa kb. 50 év. Mennyire igaz ez a magyar emigrációt illetőleg? Ali. Világháború után kimenekült magyar emigránsok nagy része már meghalt, gyermekeik is 60 év körüliek. Az 1956-ban kijöttek szintén nagyrészt a hatvanat tapossák. A régebben erős tömbökben élő magyarság egyre inkább szétszóródik, módosabb villanegyedekbe költözik. A magyar intézmények gyengülnek, sok helyen megszűnnek, ingatlanaik idegen kezekbe kerülnek. Egyre kevesebben járnak az egyházak magyar nyelvű istentiszteleteire, csökken a magyar újságok száma. Úgy tűnik, hogy az 50 éves korhatár valóra válik: az idő árja elsöpri a külföldi magyarságot. Egy cselekvésre képes külföldi magyarság fennmaradása nemzeti érdek. Ehhez viszont az szükséges, hogy a kiöregedő nemzedéket fiatalok pótolják. Olyan fiatalok, akikben él a magyarságukhoz való kötődés, méghozzá nem homályos nosztalgián, hanem konkrét ismereteken alapuló szilárd, maradandó kötődés, akiknek erkölcsi magatartása bizalmat és elismerést biztosít számukra mind a magyar, mind a külföldi társadalomban. A külföldi magyarság fennmaradása tehát attól függ, hogy milyen sikerrel tudjuk a nemzedékváltást végrehajtani. Ennek két előfeltétele van. Az egyik, olyan fiatalok nevelése, mint amilyeneket az előbb jellemeztem. De ez nem elég. Az idősebb nemzedéknek tudatosan arra kell törekednie, hogy átadja az eddig általa végzett munkát a következő generációnak. Ezeknek a gondolatoknak hátterével szeretném a legnagyobb külföldi magyar ifjúságnevelő intézménynek, a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek helyzetét vizsgálni. Mert mi is az idő árja ellen úszunk. A második világháború utáni menekülttáborokban született, 57 éve fennálló szervezetünk is ki van téve mindazoknak a kihívásoknak, amelyekkel a külföldi magyarság küszködik. Vegyük hát szemügyre helyzeITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM 37
