Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)

2002 / 1. (137.) szám

magyarok abban, hogy legalább annyian lesznek mint 1991-ben voltak, ugyanis a tavalyi népszámlálási adatokból az derült ki, hogy számuk 22,000-ről 16,500-ra csökkent az 1991-2002 közötti időszakban. Ennek okát a délszláv térségben dúló háborúkkal magyarázzák, ami miatt sok horvátországi magyar távozott külföldre.

Szerbiában az idén volt népszámlálás, de a nemzetiségi adatokat még nem ismertették csak a Köztársaság lakosságának számát. Eszerint Szerbiában összesen 7,470,000-en élnek, ezen belül a Vajdaságban mintegy kétmilliónyian. A Vajdaságban 1991-ben 339,000 magyar élt. Számuk az elmúlt 11 évben a legborúlátóbb becslések szerint a háború elől történt menekülés és a csökkent népszaporulat miatt akár 70 ezerrel is csökkenhet. Eszerint ma már csak 269,000 magyar él a Vajdaságban.

Szlovéniában 8,000, Ausztriában (Burgenland) 6800 magyar él. Mindent egybevetve a Kárpát-medencében jelenleg 12,411.800 magyar él. Ebből 10,000.000 Magyarországon és 2,411.800 az utódállamok területén.

Ebből kell hát a jövőben gazdálkodni, élve a nagysármási tanító jégverés utáni helyzetjelentéséből fakadó optimizmusával.

2. Merjünk nagyok lenni

A világon 14 millió magyar él. Ebből 12.5 millió a Kárpát medencében, a hajdani Magyarország területén, a fennmaradó 2.5 millió pedig a világ más tájain, legtöbben az Amerikai Egyesült Államokban.

Sokszor tűnt úgy, a honfoglaláskor a keresztény vallás felvétele előtt, a tatárjáráskor, a mohácsi vész és a 150 éves török hódoltság idején, a Rákóczi szabadságharc és az 1848-as forradalom leverése után, aztán trianon, majd a második világégés és a rákövetkezendő kommunista uralom alatt, ahogy azt Herder - a pap költő, esztéta, történetfilozófus, a XVIII. század végének legfontosabb német írója és gondolkodója - már a XVIII. század végén megjósolta, hogy a magyarság el fog tűnni. És ennyi megpróbáltatás után is, még mindig létezik és remény van rá, hogy a XXI. században új lehetőségek nyílnak gyarapodására.

Európa többi népéhez hasonlóan a magyarság természetes szaporulata lelassult és ma már nemcsak Magyarországon de a Kárpát-medence nem Magyarországhoz tartozó részeiben is fogyóban van. A Magyarországon kívüli térségben a természetes asszimiláció mellett az állam által irányított mesterséges asszimiláció is szedi áldozatait. Ugyanakkor tudati és önazonossági alapon is elindult a leépülés, ami hangsúlyozottabban érezteti hatását Magyarországon mint azon kívül. Talán erre a legtalálóbb választ az a székely atyafi tudná megmondani, aki arra a kérdésre, hogy hány ember él a faluban, a következőképpen felelt: „számszerűit 1500, de ebből csak 500 az ember, mert ha élettanilag mindenki embernek is számít, valójában csak a mások gondját is felvállaló, nemcsak önmagukért élőket illeti meg az ember szó.”

így vagyunk magyarságunkkal is. Nem elég csak beszélni a nyelvet, hanem vállalni is kell azt. A vállalás pedig hit és magyarságtudat kérdése. Ez az a kötőanyag, amely erős építménnyé tesz bennünket. Ha ebből a nézőpontból közelítjük meg és próbáljuk megállapítani a magyarság számát a Kárpátmedencében, beleértve Magyarországot is, úgy kevesebben vagyunk mint 12.5 millió. A cél megőrizni, megtartani és erősíteni azokat, akik nyíltan vállalják magyarságukat és hozzásegíteni a többit, hogy ők is merjék vállalni. Mert van olyan, aki liberalizmusánál vagy kommunista neveltetésénél fogva nem tulajdonit fontosságot magyar voltának és a nemzeti érzést nacionalizmusnak nevezi, de van olyan is, aki a szórványhelyzet teremtette negatív életérzése miatt nem meri vállalni magyarságát. Legyen erre példa egy erdélyi, mezőségi történet.

Fodorháza története is hasonló a vegyes lakosságú faluk történetéhez. Kevés magyar él a faluban, ezen a vidéken manapság ez az általános helyzet. Ma már mindenki csak Fodorházának hívja a különben Magyarfodorháza néven nevezett települést. Magyar lakói elöregedtek, fiatalok alig vannak a faluban, s a gyerekek román iskolában tanulják az írást és az olvasást. A környéken egyetlen magyarnyelvű iskola sincs, és az a kevés magyar gyermek, aki igényelhetné az anyanyelvű oktatást, román tannyelvű iskolában ismerkedik meg a román kultúrával. Itt jegyzem meg, hogy a román állam megkülönböztetett figyelemmel kíséri a román gyermekek anyanyelvi oktatását, és Hargita- Kovászna megyékben 2001-ig még egy tanulónak is iskolát nyitott. 2002-től iskolabuszokkal oldják meg a gyerekek nagyobb központokban való szállítását és oktatását. Ez a gyakorlat azonban csak a román tanulókra érvényes minden esetben. De ismerkedjünk meg a történettel.

„Az úton gyermekek hancúroztak, ami ritka dolog faluhelyen. De vasárnap volt, s ilyenkor pihenni szokott mindenki, még a gyermekekkel is elnézőbbek az emberek.

ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM 23