Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
gróf ESTERHAZY JANOS (1901-1957) a magyarság mártírja a Felvidéken Gróf Esterházy János a felvidéki magyarság mártírja, a felvidéki Nyitraújlakon 1901-ben született az Esterházy család galántai ágából. Már fiatalon bekapcsolódott a Trianon miatt kisebbségi sorsba került egymillió főnyi felvidéki magyarság politikai életébe. 31 éves korában az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választották. Az 1935. évi választásokon bekerült a prágai parlamentbe. Itt főleg a nyelvtörvénnyel és a kisebbségi iskolaüggyel foglalkozott. 1936 júniusában pártja egyesül a Magyar Nemzeti Párttal és megalakul az Egyesült Magyar Párt; amelynek ügyvezető elnöke Esterházy János lett. 0 terjesztette a prágai kormány elé a felvidéki magyar autonómia-javaslatokat. Az 1938. november 2-i bécsi döntés után Esterházy az önállóvá vált Szlovákiában maradt. (Ekkor Csehszlovákiából 11927 négyzetkilométernyi területet visszacsatoltak Magyarországhoz, 869 ezer lakossal, közülük a magyarok aránya 86.5, a szlovákoké 8.5 százalék volt.) Esterházy továbbra is a kisebbségi sorsú 67 ezer magyar élére állt. Szlovákiának ekkor Josef Tiso volt az elnöke. A diszkriminált Egyesült Magyar Párt egyetlen képviselőjeként és elnökeként nagy érdeme volt abban, hogy a magyar lakosság nem hódolt be a nemzetiszocialista eszméknek, és sajtóját keresztényszellemű humanizmus jellemezte. A nemzeti szocialista szlovák csatlós állam nemzetgyűlése 1942. május 15-én kézfelemeléssel szavazta meg a 68. számú alkotmány-törvényt, amely elrendelte a zsidó származású állampolgárok - számuk mintegy 90,000 volt - haláltáborba való deportálását. A parlament 80 törvényhozója közül csupán az egyetlen, Esterházy János mondott nemet az említett törvényre. Bátorságát jellemzi, hogy e szavakkal ítélte el a parlament döntését: "Szégyenletes dolog, hogy egy kormány, melynek elnöke és miniszterelnöke jó katolikusnak vallja magát, zsidó lakosságát Németországba deportáltatja, a hitleri koncentrációs táborokba". Esterházyt a háború után 1945 nyarán Pozsonyban a városi rendőrkapitányság letartóztatta, innen az NKVD pincebörtönébe vitték, ahol kegyetlenül összeverték. Egy szlovák népbíróság halálra ítélte. Ezután évekre szovjet gulágra hurcolták, ahonnan 1949 tavaszán élőhalottként hozták haza, Csehszlovákiába. Nem bocsájtották szabadon. 1957- ig tartották fogva. 56 évesen hunyt el a mirovi börtönben. 1957 március 8-án pusztult el vértanúként. Esterházy János élete ma is messze világító példakép. Esterházy János sorsát sajátmaga választotta. Őt nem kell rehabilitálni mivel nem volt bűnös. Bátor ember volt, akinek tragédiáját a második világháborút követő szlovák nacionalizmus okozta, amely bűnbakot keresett a kollektív bűnösség megalapozásához. Esterházy helyben maradása szerencséje volt a szlovákiai magyarságnak. Három évvel később, parlamenti szűz beszédében síkraszállt Szlovenszkó (akkoriban így hívták Szlovákiát) autonómiája mellett, és követelte, hogy a csehszlovák kormányzat tartsa be a kisebbségi jogokat. Amikor 1938. október 6-án a szlovákok Zsolnán kikiáltották Szlovákia autonómiáját, Esterházy nyilvánosan javallottá, hogy a többi nemzetiséget is illesse meg az önrendelkezés joga. Akutatók nem találkoztak egyetlenegy olyan hiteles adattal sem, mely Esterházy ellenséges mesterkedéséről tanúskodhatna Csehszlovákiával és a szlovákokkal szemben. Mindvégig a nyugalom és az alkotmányosság szilárd talaján állt. Egyetlenegyszer sem kapott megértő választ. Sőt tiltakoznia kellett a magyarok koncentrációs táborba való elhurcolása és a zsidóüldözések ellen. Minden ránehezedő nyomás ellenére keresztény hite, józan nemzeti elkötelezettsége és szociális érzékenysége minden káros befolyástól megóvta. Nemsokára köréje csoportosultak a baloldali magyar értelmiségiek is. Szülőföldje és sorstársai iránti hűsége nem engedte, hogy a háború végén elmeneküljön. S miként előbb Berlinhez, most Moszkvához sem volt hajlandó közeledni. Ekkor kezdődtek megpróbáltatásai. Távollétében ítélték halálra (1947-ben), Fábry Zoltán a Magyar Nemzet hasábjain "tiszta gyilkosságnak" nevezte a pozsonyi bíróság döntését. Az ő szemében az egész szlovákiai magyarság nyakába akasztottak kötelet. Am a gyilkosok eszmei utódai folytatják elődei mesterkedését. Ez már csak azért is méltánytalan és érthetetlen magatartás, mivel a felvidéki magyarok sohasem gyűlölték a szlovákokat. Az Esterházy által vallott keresztényszocialista politika történelmi előzményeiről tudni kell, hogy ez a mozgalom XIII. LEÓ pápa Rerum novarum című pásztorlevele nyomán indult. Gieswein Sándor és Prohászka Ottokár munkásságának köszönhetően, még a Magyar Királyság feldarabolása előtt. Trianon 34 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM
