Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)

2001 / 2. (136.) szám

abszolút joga az abortusz eldöntéséhez jelentős filozófiai kérdést vet fel. A nő teste ugyanis a fogamzás pillanatától nemcsak a nő kizárólagos tulajdona, hanem - az embrió miatt - egyúttal az emberiség fennmaradásának egyetlen természetes lehetősége. Ha a nőnek abszolút joga van az embrió fölött dönteni, akkor a nők eldönthetnék - a férfiak beleegyezése nélkül az emberiség kipusztulását. Ez természetesen nem fog bekövetkezni, de a lehetőség mutatj a a törvény gyönge j ogi bázisát.

Gazdasági téren az elmúlt 25-30 évben igen nagy volt a nők előretörése. Sok közepes vállalatnak, banknak vezetői között találunk nőket. S mindez 100 éves fejlődésnek az eredménye, szemben a férfi több ezer éves fejlődési és azzal párhuzamos születési előjogával. A demográfiai statisztikák szerint az amerikai nők 6-7 évvel túlélik a férfiakat. (Még ma is, amikor a nők is kint dolgoznak "az élet viharában".) Ennek következtében a részvények többsége a nők kezében van. Ezért a vállalatok sorsa fölötti döntés a nők kezében van - ha egységesen döntenek. Ez pedig a gazdasági hatalmat jelenti.

Az amerikai nők az idén ünnepelték azt az időpontot, amikor az ország összes egyetemén a jogi fakultásra felvett hallgatók több mint fele nő volt. Ez az arány azóta is növekszik. Ezt a dátumot és a statisztikai indexet rendkívül fontos vízválasztónak jelölik meg az amerikai nőmozgalom vezetői, mert döntő befolyása lehet az ország politikai struktúrájának jövőbeli alakulására. Az amerikai politikai életet ügyvédek dominálják és irányítják, legyen az a képviselőház, a szenátus, vagy az államok vezetése, és természetesen az igazságszolgáltatás szervei minden szinten.

Az ügyvédi professzionalizmus egyetemi talapzatán többségi státust szerezvén, az amerikai nő előtt megnyílóban van egy eddig zárt kapu. Ennek kulcsát eddig az "old boy"-ok őrizték, a politikai hatalom birtokosainak "haveri osztagai" a képviselőházban és a szenátusban, a törvényvitákat eldöntő golfmeccsek, a regionális baráti szövetségek köre. A fejlődés iránya arra mutat, hogy 20-25 éven belül a nők abszolút többségbe kerülhetnek a hatalom döntő fórumain, a gazdasági, pénzügyi és a politikai élet irányításába. Ha Amerika meg tudja oldani a különböző okok miatt felbomlásnak indult családi struktúra krízisét, [aminek szükségszerűsége fokozatosan tudatosodik a társadalom minden rétegében], akkor fejlődése igazságosnak és szerencsésnek mondható.

A fenti tények és gondolatok remélhetőleg helyre igazították azt a téves feltevést, hogy ha Amerika egy nőt küld nagykövetnek Budapestre, az hazánk lebecsülését jelenti. Ellenkezőleg, legyünk büszkék arra, hogy elég érettnek tartja demokráciánkat arra, hogy gesztusát ne értsük félre.

Már régen itt az ideje, hogy tudatossá tegyük életünkben, hogy a nő nemcsak a konyhában, és a seprű mellett vagy az ágyban a társunk, hanem egyenrangú fél az emberi élet minden területén. S nem kell a szomszédba mennünk vagy sok ezer kilométeres távolságból példát vennünk. Elég, ha saját hagyományainkhoz fordulunk. Anyanyelvűnk őrzője egyik legszebb jelentést hordozó szavunknak: feleség. Nehéz volna ennél demokratikusabb sugallató szót találni az élettárs számára. Történelmünk azt tanítja, hogy őseink a honfoglalás előtti őskorban matriarchális társadalomban éltek, mert a férfiak gyakran távol voltak vadászaton vagy még távolabb harcoltak, s a nők intézték a család és a nemzetség ügyeit. Ok voltak a bizonysága annak is, hogy a honfoglalást "okozó" bessenyő öldöklés és asszonyaink elhurcolása Etelközben nem lehetett olyan mérvű, mint azt egyes történészeink sugallják [s minek következtében Illyés Gyula "özvegy" népnek említi a honfoglalókat]. Mert, ha özvegyen érkezett volna Árpád népe a Kárpátok medencéjébe, hogy ott szláv asszonyokat keressen magának, s aztán a férfiak elmentek Európát belovagolni, - vajon ki tanította volna meg a gyermekeket magyarul? Odaveszett volna gyönyörű nyelvünk. Hol volna akkor a magyar nemzet, ha a magyar asszonyok át nem örökítik gyermekeinknek? Anyanyelv szavunk önmagáról vall, amikor emlékeztet édesanyánkra, aki megtanított erre a csodálatos szimfóniára - prózában. S ez a korai nemzetfenntartó hagyomány hányszor megismétlődött történelmünk folyamán. A magyar nőt hányszor odaállította a sors, hogy helyt álljon a férfi helyett, akit hazát védeni szólított a történelem hívása. Ezért őrzi a magyar nép ragaszkodó szeretettel Zrínyi Ilona, Lorántffy Zsuzsanna, Árva Bethlen Kata és oly sok társuk nevét. Történelmünk a nagyasszony névvel ruházta fel őket. A nagyasszony történelmi karizmáját ma is megtalálhatjuk olyan politikai személyiségek rendkívüli népszerűségében, mint Dávid Ibolya, az Orbán kormány igazságügy minisztere, akit a választási listán közvetlenül a miniszterelnök után másodiknak jelöltek.

Ezzel a gazdag történelmi örökséggel megáldva, remélhetjük, hogy a félévszázados kommunista kényITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM 29