Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
Amerikában a nők társadalmi helyzete fokrólfokra gyökeresen megváltozott az utóbbi száz évben, az általános demokratikus fejlődés és a feminista küzdelem eredményeképpen. Ma azt állítani, hogy a nőnek nincs befolyása az amerikai életre és politikára, mert nem kerül kulcspozíciókba, - abszurdum, teljes tájékozatlanságra vagy szándékos félrevezetésre vall. Tény, hogy ma még nincs megfelelő arányú képviselete az óriásvállalatok és nagybankok vezetésében, de a számarány ott is évről-évre változik - a nők javára. Amerikában ma a házaspárok több mint 70 százalékában mindkét fél házon kívül dolgozik. Ez a jelenség számos országban megfigyelhető, különösen a gazdaságilag fejlett országokban, mert ez az élet forma tette lehetővé, hogy a középosztályú családok részesülhessenek az utóbbi 100 évben a technológia robbanásszerű fejlődésének eredményeként létrejött bőségszarú csodáiból (fényképezőgép, autó, telefon, rádió, televízió, videó, és a csodák csodája, a számítógép). A szocialista országokban a nő hasonló arányban vette ki részét a munkából, de erre a család puszta megélhetésének érdekében volt szükség. A technológia álomszerű csodái túlnyomó többségük részére továbbra is álmok maradtak. Az USA-ban a szakmunkások jövedelmük és életmódjuk alapján a középosztályhoz számítanak, és a munkás az amerikai társadalomban a kommunista ideológia legszigorúbb ellenfele. A nők a politikai életben, a kongresszusban (képviselőház) és a szenátusban, az egymást követő választási küzdelmekben szívósan nyomulnak előre a húsz százalék jelentős tömbje felé. Ez még nem jelent többséget, ami számarányuk alapján megilletné őket, de a politikában nagy a befolyásuk, mert az átöröklött elfogultságok ellen makacs elszántsággal és sikeresen küzdenek. Nem szűkölködnek saját soraikból kinőtt, érvekben bővelkedő érdekképviseletekben sem. Ironikus módon, éppen a lebecsült és kigúnyolt külpolitikai szektorban érték el a legnagyobb befolyást. Az elmúlt évtized kimagasló amerikai politikai személyisége volt, Madeleine Albright, Clinton elnök külügyminisztere, akinek erős akarata vetekedett az "iron lady"-vel, Mrs. Thatcherrel. Jelenleg Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadója Mrs. Condoleezza Rice nemcsak nő, hanem fekete is. A biztonsági tanácsadónak az amerikai politikai rendszerben rendkívül nagy a fontossága. Az elnök közvetlen politikai környezetéhez tartozik a Fehér Házban. Valamikor olyan kaliberű politikusok töltötték be ezt a pozíciót, mint Henry Kissinger vagy Zbigniew Brzezinski. A külpolitikai ranglistán a nemzetbiztonsági tanácsadó a külügyminiszter után következik. A gyakorlatban azonban jóval nagyobb a befolyása, mivel mindennapos érintkezésben az elnökkel ő készíti el a napi jelentéseket a világpolitikai helyzetről, a krízisekről, így az elnök külpolitikai stratégiájának kidolgozásában döntő szerepe van. Amerikát ellenfelei sokszor szokták farizeus magatartással vádolni, mondván, hogy a társadalmi liberalizmus legmodernebb elveit prédikálja, miközben az indián őslakosok vagy a hajókon behurcolt fekete rabszolgák utódaira a társadalmi megkülönböztetés ezer álarcban leskelődik. De az ilyen ellenfelektől Magyarországon meg lehetne kérdezni, hogy vajon mikor jut el a magyar társadalom és a magyarországi demokrácia arra a pontra, valamint mikor fejlődik a magyar cigányság nevelési, művelődési és gazdasági reformok sorozatán át addig a pontig, hogy egy megfelelő egyetemi diplomákkal rendelkező és rendkívüli tehetségű cigányasszony lehessen a magyar miniszterelnök külpolitikai tanácsadója? Az amerikai nők politikai befolyásának van egy közeljövőre időzített ugrásszerű lehetősége is. Elképzelhető, hogy 4 év múlva a legesélyesebb elnökjelölt Hillary Clinton szenátor asszony lesz. Ez természetesen sok mindentől függ, különösen a terroristák ellen vívott háború állásától vagy a lakosságot kifárasztó, gumiarábikum jellegű húzódásától. Mindenesetre a történelemben először fordulhat elő, hogy egy nő komoly eséllyel indulhat a legmagasabb politikai hatalom megszerzéséért az Amerikai Egyesült Államokban. Itt mindjárt azt is meg kell jegyezzük, hogy a "legmagasabb politikai méltóság" természetesen nem jelent abszolút politikai hatalmat. Erről a végrehajtó, törvényhozó és a legfelsőbb bírósági szervekbe kölcsönösen beépített jogi "fékek és ellensúlyok" (checks and balances) gondoskodnak. Maga a feminista mozgalom az utóbbi évtizedben átcsúszott a NOW (National Organization of Women) elnöknője, az ultraliberális, leszbikus Patricia Ireland kezébe (akinek elnöki mandátüma az idén járt le), fokozatosan holtvágányra futott, és egyre jobban balra helyezkedve, doktriner szólamokkal táplálkozik. Ezért igen nagy számban hagyták ott családszerető és különösen vallásukhoz ragaszkodó asszonyok, elsősorban a déli, úgynevezett Bibliaövezetben. A nőmozgalom utolsó jelentősebb sikere az abortuszhoz való jog törvényerőre emelkedése volt. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a törvény nem fölényes győzelem volt, hanem meglehetősen megosztotta az ország lakosságát. A nő 28 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM
