Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
ramot. Ezt mind megkaphatják nálunk. De ezen túlmenően, mást is nyújthatunk nekik: szemléletünket, hozzáállásunkat a magyarsággal és a befogadó hazánkkal szemben. Ugyanakkor rámutathatunk a külföldi magyar értékekre, eredményekre is, - az erényekre, amelyeket érdemes a befogadó országoktól átvenni. Voltaképpen, amennyire kihívást jelent mai helyzetünk, vagyis a magyar diaszpóra igen eltérő összetétele, és ennek következtében a magyar tudás és azonosságtudat szintje, annyira jó alkalom ez, hogy az adott helyzetet magyarságnevelési programunk javára fordítsuk. Úgy érzem, nekünk, nyugati magyar nevelőknek, új utakat kell keresnünk, hogy mind a harmad-generációs, magát csupán magyar származásúnak tekintő caracasi fiú, mind a Budapestről érkezett, magyarságához nem okvetlenül ragaszkodó bostoni fiatal a cserkészetben, a hétvégi iskolában egyformán megkapja azt a szellemi táplálékot, amelyik a magyarsághoz köti. Újszerű módszereket kell találjunk, gondolkodásunkban ki kell nyíljunk, mert fiatalainknál nemcsak nyelveket: értékrendszereket, gondolkodásmódot kell egyeztetnünk. 1990 óta egyre több alkalmunk van az élő nyelvvel, a konkrét Magyarországgal, a Kárpát-medence magyarlakta területeivel kapcsolatba hozni fiataljainkat: Tanulmányi utak, cserkész körutak, magyarországi regös szereplések, táborok, ma már szinte elengedhetetlen kellékei fiataljaink magyarságélményének. Ehhez hozzájön az a páratlan lehetőség, amit a magyar Oktatási Minisztérium nyújtott a tanulmányi ösztöndíjakkal, a CH JO2 nagyszerű magyarságismereti programján keresztül. Ugyanakkor szem előtt kell tartsuk, hogy fiataljaink kötődése kétfelé irányul. Feladatunk, hogy ezt a kötődést egyesítsük. Az egyik lojalitás ne zárja ki a másikat. Ne legyen fiataljainknak két összeegyeztethetetlen "én"-je: vagy magyar vagyok, vagy amerikai. Még az amerikai társadalomban is rájöttek, hogy az olvasztó tégely nem működik, hogy mindegyik népcsoport igényli saját gyökereinek ápolását. Frappáns példa erre egy nemrég kialakult képlet. Az 1990-es években több fiatal harmad-generációs argentínai magyar család telepedett le Magyarországon, mert neveltetésük, családi hagyományaik révén magyarnak vallották magukat. Otthon - vagyis Argentínában - egymás közt és gyerekeikkel mindig szigorúan magyarul beszéltek. Magyarországon azonban megfordult a helyzet. Elkezdtek tudatosan spanyolul is beszélni gyerekeikkel. Sőt, most már rendszeres kiscserkész tanyázásokat tartanak a Balaton partján, ahol csak spanyolul szabad beszélni! A saját gyermekkorukat felidéző magyar játékokat, kiszámolókat, tábortűzi számokat lefordítják spanyolra - így teremtik meg gyermekeik számára a kettős köteléket. A mi nyugati magyar mikrokozmoszunkban valahogy ezt a kettős gyökeret kell táplálnunk. Vonjuk be saját világrészünk, saját országunk jellegzetességeit tanrendjeinkbe, kulturális, néprajzi, történelmi és gyakorlati szinten. Adjunk módot arra, hogy fiataljaink tudatosan összevessék születési helyük kultúráját a magyarral. Attól függően, hogy hol élünk, történelem óráinkon pl. ilyen kérdésekkel foglalkozhatnánk: ...Mi volt Németországban Könyves Kálmán idejében, - vagy Svédországban Mátyás király idejében? ...A Mohácsi vész idejében mi történt Mexikóban? (Cortés akkor verte szét az azték birodalmat, megkezdődött a spanyol "conquista", az indiánok leigázása... hasonlóan ahhoz, mint ami a magyarokkal történt a török idők alatt). ...Mi volt Magyarországon, amikor a Mayfloweresek megérkeztek Plymouthba? ...És mi történt Brazíliában az 1848-as szabadságharc táján? Érdekes módon ott is szabadságharcok folytak... Történelmünket összehasonlítható módszerrel valahogy így taníthatnánk: ...Milyen előrelátók voltak királyaink! Szent István nemcsak törvényeket hozott, hanem felmérte, hogy az ország akkor lesz erős, ha benépesíti. Ugyanazt csinálta, amit az észak- és délamerikai elnökök a 19. és 20. században, ami által a mi nagyszüleink, dédszüleink itt letelepedhettek... László király kiváló diplomata volt: a Pápa és a német császár közti vitában a Pápa mellé állt, mert az messzebb volt, s így Magyarország függetlenségét jobban biztosíthatta. (Hasonló ötlete volt Nixon elnöknek a szovjetek és a kínai kommunista kormány közti vitában: felkereste a kínaiakat.) ...Könyves Kálmán pedig már a tizenharmadik században törvényt hozott a boszorkányégetés ellen! De ne csupán a távoli magyar királyok teljesítményeit ismertessük. Saját, nyugati magyar múltunkat is vonjuk be oktatásunkba! Olyan személyeket, akik kiemelkedő szerepet játszottak új hazájuk életében, mint Czetz János vagy Kováts Mihály. Vagy a 18. századbeli magyar jezsuiták a dél-amerikai őserdőben, a "misiones"-ben, vagy akár a magyar telepesek a prairie-n, a kanadai nyugati végeken. Diákjainkkal eddig is írattunk magyar-vonatkozású iskolai dolgozatokat. ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM 7
