Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
Kergesse el, minden szentekre kérem, házunkra száll a csúf halálmadár!« Ajtó kinyílt, csukódott. Puska robbant, a dalt elvágta dörgő-rémesen. Egy lomha test tompán a földre dobbant tört ívű szárnya rángott véresen. Kiömlő vére hóvirágra pergett, búcsúztatója csengő hó-zene, s hörgő-riadtan a tavaszra dermedt homályosuló drága két szeme. Reárepültem, csókoltam, takartam, szivárgó vére szárnyamhoz tapadt, aztán a mellemet véresre martam és téptem, téptem gyönge toliamat. Magányos este másnap arra jártam és láttam: gyermekkézen sorra jár, csúfolva hurcolják fejét a sárban: »Halál! Halálmadár! Halálmadár!« S most itt vagyok. Zokogva, könyörögve: egy rejtett kis barlangot mondjatok, mely emberszemtől elfed mindörökre, jaj, ennyi gyászt és ennyi bánatot... Elhallgatott. A bánatos mesére válasz nem jött soká. A csend fülelt. Bagolyszemekben a hold sárga fénye nagyon sárgán, nagyon mélyen tüzelt. SZEPTEMBER 11 - AVAGY - 91V AMERIKA A média segítségével - főleg a televízió képernyőjén - tanúi lehettünk mindannyian a World Trade Center és a Pentagon ellen végrehajtott terrorakciónak. Mindannyiunk szeme előtt zajlódott egy új történelmi korszak nyitánya! Emlékezetünkben kitörölhetetlenül követnek bennünket azok a rémisztő képek amit napmint-nap láttunk újra-meg-újra. De a trauma hatásán valahogyan túl kell lépjünk, nem nyújthatunk elégtételt a terroristáknak. Az első lépés, hogy jobban megértsük milyen kihívásokkal kell szembe nézzünk mind rövid, mind hoszszú távon. Nekünk szétszórtsági magyaroknak itt az Egyesült Államokban - krízis közepében - kettős létünk, különös lehetőségeket, felelősséget és feladatot nyújt. Bár minket is célba vett a terrorista akció új hazánkkal egyetemben, nem tudta úgy leszűkíteni Ítélőképességünket, mint amint ez a sokk sok honfitársunkra hatott! A két vagy több-nyelvűségünk, mozgásterünk és közösségi hálózatunk és tapasztalataink és lehetőségeink olyan adottságokat adtak nekünk amerikai-magyaroknak, amellyel sok honfitársunk nem rendelkezik. így a nemzeti sokk hatását talán jobban átvészeltük és segíthetünk egyensúlyozni, talán befolyásunkkal hozzájárulhatunk a nyugalom visszaállításához. Mert a pánik reakció, nagyon veszélyes az amerikai közhangulat számára. Befelé néző, védelmi reakciót eredményez, amely a világtól való elzárkózást eredményezheti és vad ellenségeskedést szülhet nemcsak Afghanistánban de itthon is. És ez nemcsak az Egyesült Államokra, hanem reánk magyar-amerikaiakra is nagyon negatív hatással járhat. A CNN TV adó pár nappal ezelőtt számolt be épp arról a hirdető-hangulatkeltő kampányról amely a szeptember 11-i tragédiák után mindjárt beindult minden TV adón. A hirdetést mindenki láthatta, mert állandó jelleggel követte a hírközlő és közérdekű programokat. A hirdetés célja egyszerűen az amerikai szolidaritást szolgálta a nemzeti csapás árnyékában. A hirdetés szimbolikája és szövege egyszerű volt. Mindenféle ember egymás után vallotta, hogy: "I am an American." Öregek, fiatalok, nők, férfiak, rendőrök, tűzoltók, értelmiségiek, kétkezi munkások, feketék, fehérek, minden féle vallási közösség tagja: egyenkét és együtt vallotta hogy: "I am an American." Ez önmagában szép és érthető kinyilvánítása a szolidaritásnak, de van egy zavaró oldala is. Mégpedig a CNN riporter megjegyzéséből, magyarázatából kivillámlott, mikor ő is azt hangsúlyozta, hogy "just American" és "not a hyphenated American." Ez ugyanaz a beszűkülés jele ami a két világháború alatt és után is észlelhető volt az amerikai társadalomban. Ekkor jöttek a drasztikus bevándorlás elleni megkötések, ekkor indultak be az aggresszív "amerikanizációs" kampányok és programok. Azaz, ekkor - a háborús hangulat kihasználásával - beindult egy kevésbé türelmes nacionalista homogenizáló kampány a pluralizmus ellen, az "idegen nyelvek" és kultúrák elfojtására a "benign neglect" alkalmazásával. Szerencsére, jöttek a feketék és más kisebbségek, akik ezt az "angolszászosító" folyamatot képesek voltak visszaverni. Hogy Amerika ne veszítse el pluralista lelkét - és az amerikai-magyarokat - nekünk is be kell állni a csatasorba, megvédeni a kisebbségi kulturális és nyelvi jogokat itt is, és nemcsak a Kárpát medencében. Sőt világszerte minden elnyomott nép érdekében, hogy a terrorizITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM 3
