Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)

2001 / 1. (135.) szám

hazafiak vendégül látását, így a Schleswig-Holsteinban lévő Altonába ment, ahol 1851. január 1-ig maradt. Innen ment át Londonba Madarász Lászlóval, Majthé­­nyi Józseffel és más számos menekült társával. Erről az időszakról a következőképp számol be maga Varga Ferenc: Itt hat hónapot töltöttünk minden háborgatás nélkül, szabadok, akár az ég madarai, várva, hogy valami majd csak történik és visszamehetünk a hazánkba. Ám be kellett látnunk, semmi reménysugár nem mutatkozott az égboltozatunkon és elhatároztuk, Amerikába megyünk. Madarász és Majthényi öt hóna­pot töltöttek Ostendében. Ide jött Madarász Vilmos nevű fia és Majthényi felesége a Tódor nevű fiúkkal. Mielőtt hajóra szálltunk volna Anglia felé, negyven magyar szabadságharcos érkezett South Hamptonba Törökországból, valamennyi Bem egykori seregéből Bissinger kapitány, igazi nevén Drahos Ernő parancs­noksága alatt. Drahos valamikor Torontál megyében volt ügyvéd és a szegedi rendfenntartó bizottság el­nöke. Szegény társunknak nem volt elegendő pénze szállásra, így megosztottam vele a magamét. Néhány napot töltöttünk Londonban, majd istenhozzádot mondottunk Európának. Liverpoolban hajóztunk be a Manchester nevű gőzősre Majthényivel, a fiával, Madarászékkal és Drahossal. A hajó kapitánya afféle felfuvalkodott fickó volt, így nem mondhatom, hogy az utazásunk kellemes lett volna. Huszonkét napba került, amíg átértünk az óceánon és ez alatt az idő alatt meglehetősen veszélyes vihart éltünk meg. Végre, au­gusztus 13-án kikötöttünk Amerikában. Miközben nagy örömmel köszöntöttük az új országunkat, mély sóhajtással gondoltunk vissza hazánkra, kívánva jobb sorsra fordulását és semmivel sem éreztük magunkat jobban, mint bármelyik közönséges bevándorló." Eddig tart az amerikai G.E Arnold írásában Varga Ferenc beszámolója, aki ötvenkét esztendeig élt távol hazájától, amit csupán egyszer látogatott meg ez alatt az idő alatt. 1858-ban nősült, a német származású Sand­ers Máriát véve feleségül, aki hét gyermeküknek adott életet. Egy fiúnak és hat lánynak. A fia, Varga István, sikeres és közismert üzletember volt Leonban. Iowai látogatásunk során igyekeztünk megálla­pítani, hol is lehetett pontosan az egykori szabadság­­harcos magyarok menedékének vélt Új Buda. Leon­­tól déli irányben fekszik Davis City. Minden jel arra mutat, hogy a két város között, valahol ott, ahol a jelen­legi 69-es országút keresztezi a Thompson folyót, kellett lennie Új Budának. A régi híd alatt szűkebb a folyó medre, sebesebb a folyása az egyik térkép szerint itt volt a "Davis Mill", a davisi vízimalom. Vajon az-e, amelyikről Újházy László az egyik levelében beszá­molt? A Thompson folyó kanyarjában álmodhatták, építhették meg részben száműzött honfitársaink kény­szerű otthonaikat. Felgyalogoltunk az enyhén emelkedő lankára, hogy szétnézzünk, mit láthattak innen Újházi Lász­­lóék? Minden valószínűség szerint azt, amit Xantus János is leír egy 1854-ben kelt levelében: "Előttünk fordult a Thompson folyó, élénk zöld fákkal, bokrokkal szegélyezetten, tőlünk balra csodálatosan szép tölgy­erdő díszlett." Igen, mondtuk mi is, itt lehetett valahol Új Buda. Eltemetett magyar álmokon, magyar vágya­kon tapodtunk. Igen, ide várták Újházi Lászlóék ma­gát, Kossuth Lajost is... Ács Tivadar könyve szerint ettől a vidéktől kezdve déli irányban, egészen Missouri állam határáig minden földet, sok-sok tízezer holdnyit a magyarok foglaltak le. Vajon maradt-e leszárma­­zóik közül ezen a vidéken valaki is? Hol temet­hették el Kerényi Frigyest, ha egyáltalán sír jutott neki? Bizonyára érdemes lenne ennek utánanézni és talán egy szerény emléktáblát is megérdemelne Új Buda egykori helye, ahol a Thompson folyó épp­úgy folyik, kanyarog, mint Tokaj felett a Bodrog... Utóirat Jóllehet a Kossuth County Iowában van és ott volt New Buda is, semmi jel nem mutat arra, hogy a két helyen annakidején élők tudtak valamit is egymás­ról. Az is valószínű, hogy a szabadságharc után Iowa északi részén egy szál magyar sem élt, hanem az elne­vezés kizárólag amerikai eredetű. A szabadságharc megítélése ugyan hasonló volt az amerikai vezetők és az amerikai nép körében, ám amíg az amerikai hivata­losok nagyra tartották Kossuthot és kiemelkedő fogad­tatásban részesítették, a bécsi kormány ellenében nem cselekedtek semmit. Ez a tény ismeretes volt az akkori amerikai népesség körében és visszatetszést is szült. Egyfajta "csak azért is!" alapon neveztek el Kossuth­­ról megyéket. Lehetséges, hogy ennek az Iowa északi részén levőnek korábban neve sem volt. Abban az időben a megye legdélibb részén levő Új Buda és az északi részén levő Kossuth County a hold és a föld közötti távolságban voltak egymástól. □□□ ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM 41

Next

/
Thumbnails
Contents