Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)

2001 / 1. (135.) szám

folytatott összahasonlító vizsgálatok alapján bebizonyították, hogy a magyar zene gyökerei Ázsiában vannak. A magyar népzene legősibb rétege a magyaros cigányzenétől teljesen eltérő, pentaton és kvintváltós szerkezetű. Bartók, aki kezdetben csak a "tiszta forrást" kereste, gyűjtőútjai során eljutott olyan vidékekre (többek között Kis-Ázsiába és Eszak- Afrikába), ahol a népzenei kapcsolatok szövevényes rendszerét tárta fel.

Az azóta folytatott nagyszámú kutatás alapján a 20. században háromféle "cigány" zenéről is beszélhetünk:

1. A cigányzenészek által a 19. században kialakított zenei stílus, amelyet a világon mindenhol magyarosnak tartanak, de amely inkább nyugat-európai zenei alapokon nyugszik és erős benne a spanyol jelleg (talán az egykori ibériai hatás eredményeképpen). Ezt fűszerezték a cigányzenészek ún. magyaros érzésvilággal - elábrándozó harmóniákkal és csapongó tempóváltásokkal. Számos Magyarországról származó cigány és nemcigány zenész, mint magyar stílust, ezt a zenét terjesztette el a világban, ezt játszották szalonokban, éttermekben, kávéházakban.

2. A muzsikus cigányok más csoportjai nem kerültek közel az úri, városi körökhöz, hanem falusi zenészek maradtak. Ok a helyi folklórhagyományhoz alkalmazkodtak, a paraszti népzenét játszották a falusi lakodalmakban, bálokon, táncházakban. Különösen Erdélyben találhatunk még számos cigányokból álló hangszeres népzenei együttest, akik a helyi magyar, román vagy más népek folklórját játsszák - a hagyományhoz hűségesen, autentikusan. (Az amerikai körúton lévő szászcsávási zenekar lényegében ide sorolható.)

3. A cigányság körében még ma is él az eredetinek számító cigányfolklór hagyomány, ami erősen különbözik az előbb említettektől. Ehhez a zenéhez hosszú időn át semmiféle hangszert nem használtak, legfeljebb ritmuskíséréshez kanalakat, kannát, teknőt, stb. A cigánytáncokat továbbá ujjpattogtatással és "szájbőgőzés"-sel kísérik. Újabban ebben a zenében is használnak néhány hangszert, elsősorban gitárt. Az eredeti cigány folklórzene népszerűvé válása együtt jár a népcsoport identitástudatának megerősödésével.

A kérdés kapcsán mindenképpen szólni kell a cigányság mai magyarországi helyzetéről, jelenlegi társadalmi megítéléséről, hiszen a vüág fórumain megjelenő cigányokkal foglalkozó vélemények visszahatnak rájuk.

Magyarországon az 1990-es rendszerváltás megváltoztatta a cigányság társadalmi, politikai helyzetét. A kommunizmus felszámolása lehetőséget adott a cigányság egyéni és közösségi jogainak megteremtésére. Ez a legnagyobb lélekszámú magyarországi kisebbségi etnikai közösség korábban még a többi (német, szlovák, horvát, stb.) nemzeti kisebbségeket megillető jogokkal sem rendelkezett. Sőt a cigányságot nemzetiségnek sem tekintették, legfeljebb szociális rétegként foglalkoztak velük. Ennek oka főképpen abban keresendő, hogy - kevés kivételtől eltekintve - a cigányságnak nincs értelmisége, amely a jogokért harcolni tudna. Mindössze néhány író, festő, táncos valamint származását nem letagadó komoly zenész képviselte a közéletben a cigányságot. Némely vonatkozásban a kérdés emlékeztet az USA-ban élő feketék különböző csoportjainak helyzetére. Megoldást csak a saját etnikai közösségéből származó, öntudatos értelmiség kinevelődése jelenthet.

A magyarországi cigányok jelenleg rendelkeznek törvényben lefektetett kisebbségi jogokkal, önkormányzataik vannak. A magyar állam jelentős összegeket fordít szociális helyzetük javítására, mindenekelőtt az oktatásra. Ennek ellenére a cigányság körében legnagyobb a munkanélküliség, legtöbb a bűnöző és legalacsonyabb az életszínvonal. Változás csak hosszútávon, következetes politikával érhető el. A folyamatot lassíthatja, sőt negatívan befolyásolhatja ha egyesek a cigányok gondjait politikai célzattal felhasználják. Sajnos így történt legutóbb a Strassburgban menedékjogot kérő magyar esetében, amikor 40 magyar ellenzéki köszönőlevelet írt a francia miniszterelnöknek, amiért méltányolta a Magyarországról eltávozottak menedékkérelmét. A jelenlegi magyar demokratikus vezetés igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a cigányság normális helyzetének megteremtése érdekében. Bár a magyarság körében még mindig erősen élnek a cigányokkal kapcsolatos sztereotipiák, javulóban van társadalmi megítélésük. Éppen ezért nem szerencsés, ha napvilágot látnak olyan vélemények, amelyek negatív színben tüntetik fel a cigányzene zenetörténeti megítélését, a magyar népzenével való kapcsolatát. Ez a sajátos művészeti ág a magyarság számos rétegénél rendkívüli népszerűségnek örvendett és örvend mind a mai napig. A cigány zene azonban nem azonos a magyar zenével, legfeljebb bizonyos rétegére hatott és avval mutat hasonlóságot.

32 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM