Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
ságok miatt gyakoriak az árvizek. A magyarországi folyók árhullámai egyaránt kialakulhatnak hóolvadásből, esőből és lehetnek vegyes eredetűek; előfordulnak jelentős téli-tavaszi jeges árvizek is. A Tiszának elsősorban a tél-végi és a késő tavaszi árhullámai a legveszélyesebbek, mert azok nemcsak a legnagyobbak, hanem a mértékadó mellékfolyók vízhozamával találkozva a folyó teljes hosszában érvényesülnek.. Az őszi árvizek sem egészen ritkák, de ezek döntően a Felső-Tisza árvizei, s rendszerint nem tesznek mindenhol szükségessé árvízvédelmi készültséget. A mellékfolyók felső szakasza heves vízjárású: gyors hóolvadás, vagy egy-egy nagyobb csapadék után az árvíz a hazai folyószakaszokon 1-2 napon belül megjelenik, rövid idő - esetenként mindössze néhány óra alatt - több méteres áradást okozva. Különösen veszélyesek e tekintetben a Felső-Tisza és mellékfolyói, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 28-36 órán belül határainknál 8-10 métert is emelkedhet a folyók vizszintje. A különböző folyók, tájegységek árvizeinek statisztikai átlagai alapján az országban 2-3 évenként kisebb vagy közepes, 5-6 évenként jelentős, 10-12 évenként pedig rendkívüli árvizek kialakulására kell számítani. A jelentősebb árhullámok tartóssága folyóink hazai felső szakaszaink 5-10 nap, a kisesésű középső és alsó szakaszokon 50-120 nap is lehet. Ez a tartósság más európai folyókon nem jellemző. Az elmúlt négy évben viszonylag egy szárazabb évtized után egymást követték a rendkívüli árvizek, amelyek minden évben újra írták a maximális vízszintek magasságát. 1998 novembere és 2001 márciusa között alig 28 hónap alatt négy, egyes paramétereiben joggal rendkívülinek minősíthető árhullám vonult le a Tisza völgyében, párosulva jelentős belvízi elöntésekkel és a kisvízfolyások rendkívüli árvizeinek sorozatával. 1998. novemberi árhullám Az 1998. évi hosszan tartó csapadékos időjárás a síkvidéki részeken fokozatosan megemelte a talajvizeket, mindenütt átnedvesítette a talaj felső rétegeit. A levonuló különböző magasságú árhullámok telítették a medreket, hullámtereket. A Felső-Tisza jobboldali mellékágain a sokévi átlagot 20-60%-kal meghaladó csapadék hullott. Az árhullámot közvetlenül megelőző október hónapban a csapadéktöbblet a Kárpátalja keleti felén elérte a 120-150%-ot. 420 mm volt a csapadékösszeg átlaga, a tartósságára pedig az volt jellemző, hogy 79 napból csak 22-n nem esett eső. A Szamoson csak egy közepesnél kisebb árhullám vonult le. Ez egyértelműen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Szamos alatti Tisza szakaszon még az eddigiektől kedvezőtlenebb árvízi helyzetek is kialakulhatnak, ha a két jelentős ág egyidejűleg nagy árhullámai összetalálkoznak. Szélsőséges árvízi helyzet alakult ki viszont a Tisza és a Bodrog összfolyásánál. A Bodrog mellékvizei közül csak az Ungon és a Latorcán érkezett történelmi árvíz és az elöntések miatt azok is tározódtak az elöntött kárpátaljai területeken, így a Bodrog magyarországi szakaszán a tetőzés elmaradt az eddigi legnagyobb értéktől. A nagy Felső-Tiszai árhullám érkezésekor a Kisköre-Szolnok szakaszon a mederteltség alacsony volt, emiatt az árhullám fokozatos ellapulására lehetett számítani. A sikvédéki viszonylatban kialakult nagy vízfelszín esések ellenére, a novemberi árhullám maximumaiban jelentős csökkenés, ellapulás nem következett be. Szolnokig a tetőző vízszint csak néhány cm-el maradt el a legnagyobb vízszinttől (LNV). 1999. évi márciusi-áprilisi árhullám A csapadékszegény januári hónapot követően február közepén az utóbbi évtizedek legnagyobb hókészlete halmozódott fel, mind a hegyekben, mind az Alföldön. A Tisza, Szolnokig terjedő vízgyűjtőjén február 18-án a hóvízkészlet 6.8 km3, a szegedi szelvényekhez tartozó vízgyűjtő területen pedig 11.1 km3 volt. A vízgyűjtő egészén a hóvíztartalom átlagos értéke meghaladta 90 mm-t, a hegyek 500 m feletti magasságában pedig 150-240 mm-t. A síkvidéki területeket február közepén 40-50 cm vastagságú hó borította, amelynek a víztartalma 60-80 mm volt. Február végén, március elején a tavasziassá vált időjárás következtében először az alacsonyabban elhelyezkedő területeken, majd fokozatosan a magasabb vízgyűjtőkön is intenzíven elkezdett olvadni a hó. A hóolvadás hatása először a síkvidéken, belvíz formájában, majd az egyre magasabban elhelyezkedő hegyekben, árhullámok formájában jelentkezett. A Tisza és a Bodrog árhulláma egyidőben érte el Tokajt és ott egymásra halmozódtak. A Sajón és a Hernádon ugyan nem alakultak ki rendkívüli árhullámok, de a két mellékfolyó tartósan magas vízszintje folyamatosan táplálta a Tiszát és hozzájárult az 22 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM
