Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)

2001 / 1. (135.) szám

hazajönni. Amerikában maradtam, továbbra is gazdaságpolitikával foglalkoztam, míg haza nem kerültem erre a díszdoktorrá avatásra.- Melyik fél kezdeményezte a későbbi kapcsolatfelvételt ön vagy a jelenlegi magyarországi kormánypárt vezetői?- A rektor még az említett nap estéjén egy találkozást hozott össze a magyar parlament akkori ellenzéki vezérével, Orbán Viktorral, azzal a felkiáltással, hogy "Viktor, ha ti valaha kormányozni akartok, meg kell hallgatnod, amit ez az ember mond". Össze is barátkoztunk, mivel Orbán Viktorban olyan embert ismertem meg, aki képes volt a gazdaságpolitikáról okosan hallgatni és kérdezni. A folytatást már ő kérte, s én bele is egyeztem, hogy minden hónapban Budapesten töltök egy hetet. Rövidesen tagja lettem a választásokra készülő Fidesz gazdasági tanácsadói testületének. Engem tartanak a hétszázalékos gazdasági növekedés bajnokának, s azóta is azt bizonyítom, hogy ez lehetséges. Áttörésről beszélek a gazdaságtörténetben, s a magyar gazdasági élet néhány fontos szereplője szerencsére érti, mit is értek ezalatt. Miután az Orbán Viktor által létrehozott szűk tanácsadói testületnek, a vének tanácsának is tagja lettem, a Fidesz választási győzelmét követően a miniszterelnök felkérésére képviselő lettem. S hogy ne tagadjam meg teljesen egyetemi professzori múltamat, tanítok a Közgazdasági Egyetemen is.- Sok külföldről hazakerülő értetlenül áll a magyargazdasági helyzet előtt. Ön került-e összeütközésbe valamelyik, korábban vallott gazdaságpolitika elvével?- Óvatosan mondom: nem. Én ugyanis tudtam, hogy mi történik a magyar gazdaságpolitikában. Messziről nézhettem, figyelhettem, ennek az állapotnak minden előnyével és hátrányával. Mivel nem voltam a mindennapok részese, olyan perspektívából tekintettem az egészre, amilyennel más nem rendelkezhetett. Az elmúlt húsz-harminc évben a magyar közgazdászokkal már találkozni lehetett szerte a világban, így hát én is kapcsolatban voltam néhányukkal.

Az azonban fájdalmasan érintett valamennyiünket, hogy a kommunizmus csődjét eredményező gazdasági stagnálás a rendszerváltást követően is tovább tartott. Az országgyűlési napló a tanúja, hogy időnként elmondom: korántsem volt szükségszerű a gazdasági visszaesés. A restrikciós Bokros-csomag, amely a kilencvenes évek elejét jellemezte, nem volt előfeltétele a mai növekedésnek.- Véget kellett tehát vetni a restrikciós időszaknak, növekedési pályára kellett állítani a gazdaságot, s be kellett bizonyítani, hogy ez lehetséges. De mi volt a legelső tennivaló?- Legelőször is meg kellett dörzsölnünk a szemünket, hogy láthassuk: utat tévesztettünk, rossz úton járunk. Az ország a kommunizmus csődje után egy másikfajta csődbe került. A restrikciós gazdaságpolitikát abszolút tévesnek tartom, mert ha a gazdasági élet lefelé tart, akkor a gyógyszer nem az, hogy még lejjebb nyomjuk. A gazdasági fluktuáció marxi elméletének ismerete megmaradt a magyar gazdaságban, holott már világszerte több mint fél évszázada érvényét veszítette. Amikor felmértük az állapotokat, látható volt, hogy hová érhetünk, ha megnyitjuk a növekedés lehetéségeit.-Azon nevét ma már a hétszázalékos gazdasági növekedés elméletével azonosítják. Miből építkezik e sokak által irreálisnak tartott ütem ideológiája?- A hivatalos közgazdaságtan azt hiszi, hogy a legnagyobb gonosz az infláció, amit a kereslet, azaz az emberek vásárlóerejének csökkentésével lehet megfékezni. Ez szerintem teljesen elavult nézet, pókhálós sarok a makrogazdaság elméletében. Az infláció megértésének az alapja látni, hogy az összkereslet és az összkínálat nincs egyensúlyban, az előbbi több, mint az utóbbi. Az egyensúly megteremtésének általunk szorgalmazott módszere, hogy növeljük az összkínálatot, s ez a Fidesz gazdasági programjának a lényege. Ennek köszönhetően ma Magyarország a legmagasabb rátával növekvő európai ország. Az elméleti áttörés abban nyilvánul meg, hogy az infláció visszafogása nemcsak úgy képzelhető el, hogy kikoplaljuk, kiizzadjuk, hanem úgy is, hogy többet dolgozunk, többet termelünk. A hétszázalékos növekedési ütem mellett vannak még tartalékok a magyar gazdaságban. Hosszú utat kell bejárni, amíg afelől kell döntenünk, hogy tovább csináljuk-e, vagy már ott tartunk, hogy a nemzeti jövedelem egy főre eső része 28 ezer dollár körül mozog, s akkor álljunk le, innentől kezdve élvezzük az életet.- Milyennek ítéli a román gazdaság állapotát az ön által képviselt makrogazdasági elvek tükrében?- A román gazdaság, sajnos, koránt sincs olyan állapotban, amilyennek az ország népe, kormánya szeretné. Meggyőződésem, hogy az általános európai modell itt is érvényesíthető, annak figyelembevételével, hogy Románia még hátrábbról indul, az intézményi struktúrák még inkább berozsdásodtak. A tükörbe

18 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM