Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)

2001 / 1. (135.) szám

többféle táji típusa alakult ki. A századfordulóra a magyar parasztság ünnepi díszöltözete lett. A szűr­hímzés díszítményei között 1848 után központi helyre kerül a címer motívum, amelyben a független államiság fejlődött ki. Egy-egy szűrön 3-4-5 címeráb­rázolással is találkozhatunk. Gyakran a gombon és a csatton is szerepelt a minta. A kalotaszegiek magyar címeres szűrj eiket az 1920-as Romániához kerülés után is viselték. A címerábrázolás az új stílusú népművészet egyik legkedveltebb díszítményé vált. Megtalálható a pász­torfaragók termékein - spanyolozott sótartón, mángor­lón, borotvátokon, tükrösön, dobozfedélen, kanásztül­­kön, áttört díszítésű padtámlán, stb. A fazekasok magyar címerrel díszítették a falra kerülő tányérokat, kulacsot, butellát, bögrét, sokszor "Vivát!" vagy "Éljen a Haza!" felirat kíséretében. Címermotívummal gyak­ran találkozhatunk a népi építészet díszítményei között, házoromzatokon is. Érdemes néhány szót ejteni arról, hogy miközben a magyar címer népi díszítmény­­nyé alakult, milyen változásokon ment keresztül. Meg­jegyzem, a népművészek nem bántak valami "tisztelet­tudóan" az ország jelképével, hanem átalakították, sti­lizálták, saját és díszítőkedvüknek megfelelően. A ko­ronás-pajzsos címerforma a népművészetben több­nyire tulipánszerű virágalakot öltött, szárakkal, leve­lekkel ellátva. A címer megszokott színezése is megvál­tozott a környező díszítmények színkompoziciójának megfelelően. A címertartó angyalok helyett virágin­dákat, esetleg madarakat, ritkábban oroszlánokat és huszárokat találunk. CHJO vizsga Dörnyei László és a diákok egy része A19. század végén, a hagyományos népművészet felbomlása idején a nemzeti jellegre utaló szimbólumok mind gyakrabban szerepeltek az újonnan készülő tárgyakon. Magyarország ezeréves fennállásakor ren­dezett millenniumi ünnepségek alkalmat adtak az új körülmények között továbbélő népművészet és a nem­zeti szellem összekapcsolódására és megmutatására. Ekkor kerültek a legnagyobb számban a népművészeti termékekre a nemzeti jelképek, a címermotívumok, a nemzeti színű szalagok és bokréták, az árvalányhajas díszítések. Változások tapasztalhatók a népművészet szín­­használatában is. A korábbi időszakra a régi stílus szigorú mértéktartása volt a jellemző, amelyben a szí­neknek jelképi jelentőségük volt. A viseleteknél a leg­élénkebb szín, a piros a fiatalságot jelentette, a söté­­tebb színek - vagy éppen a nyersfehér - idősebb életkort szimbolizáltak. Az új stílusban a színrendszer fellazult, de még mindig csak az ún. tiszta színek (pi­ros, kék, fehér, fekete) maradtak használatban. A zöld szín megjelenése a magyar népművészetben, minden bizonnyal a nemzeti trikolor hatásának tulajdonítható. Befejezésül szeretnék kitekintést tenni a nemze­ti jelképek fennmaradásáról, továbbélésének lehető­ségeiről a hazától távol, idegen környezetben élő ma­gyar közösségeknél. Az Újvilágba több hullámban kivándorolt csoportoknál igen fontos szerepet ját­szottak és játszanak a magyar jelképeket hordozó tárgyak, emlékek. A jellegzetes multikulturális kör­nyezetben a kisebb etnikai közösségeknek igen nehéz a fennmaradás, többnyire beolvadásra kényszerülnek. A második generációnál már nagyarányú a nyelv el­hagyása, de tudati szinten még hosszú ideig fennma­radhat a nemzeti identitás, amely sokszor jellegzetes tárgyakhoz, alkalmakhoz fűződik. Sokfelé tapasztal­ható, hogy a nyelven túl tovább fennmarad az ételek­ben - az ételek elkészítésében, az ízesítésében, a fűszerezésben kifejeződő etnikai szimbólumok jelen­tősége. Lehet, hogy ezek is nyelvként működnek tovább? A magyar csoportoknál a közösségi alkalmak (szü­reti bál, magyar piknik, fesztivál, stb.) legfontosabb tartozéka a magyaros étel, elsősorban a GOULASH. Emellett a töltött káposzta, a rántott csirke, a tejfölös csirkepaprikás, a tarhonya játszik fontos szerepet. Etnikai jellegzetességek közé sorolhatjuk a lángost, a dobostortát, a különböző réteseket és újabban a szaloncukrot is. Közösségösszetartó ereje van annak, hogy a magyar ünnepek alkalmával az asszonyok 16 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents