Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
szemeszter végére ez a csoport is jelentősen fejlődött, valamennyien elérték legalább a középfokú nyelvvizsga szintet. (A programra jelentkezettek közül néhányan nem rendelkeztek még közepes színtű magyar nyelvtudással sem - bár a beküldött pályázatukban erre utaltak. Ezek a hallgatók egy éven keresztül csak magyar nyelvi képzésen vehettek részt.) Az első csoport hallgatói közül a második szemeszterre többen felkészültek voltak érdeklődési körüknek megfelelő egyetem kurzusainak hallgatására. A magyar egyetem követelményeinek megfelelő vizsgák letételére azonban már csak két hallgató volt alkalmas. A program befejezéseként minden hallgatónak szabadon választott témában, önálló kutatás alapján szakdolgozatot kellett írniuk. Ezt a nehéz feladatot a hallgatók többsége sikeresen oldotta meg. Rendkívül érdekesek voltak a választott témák és eredményes az anyag feldolgozása. A szakdolgozatot az évvégi záróvizsgán kellett a vizsgabizottság előtt megvédeni. Ez alkalommal került sor a magyarságismereti vizsgákra is. A záróvizsgán az intézeti tanárokkal együtt részt vettek a CHJO tagjai is: Horváth János társelnök, Ludányi András bírálóbizottsági tag és Tarján Gábor igazgató. (Szakdolgozataikból a következő számunkban fogunk közölni. - szerk.) A CHJO programját sikeresen elvégzettek névsora Austik Márk, Norvégia Bárány Leonóra, Ausztrália Csepreghy Sophie, USA CHJO évzáró ünnepély Menyhárt Genovéva, Tarján Gábor, Horváth János, Bori István Fahlström Teréz, Svédország Fischer Endre, USA Gulden Éva, USA Hamza András, USA Horváth Csaba, USA Kristó Nagy Etelka, USA Menyhért Genovéva, Kanada Mirabal Alexandra, Venezuela Molnár Imre Balázs, Kanada Paulusz Jeszika, Kanada Révy Rita, USA Seipel Jázmin, Kanada Spitzer Barbara, Franciaország Tótha Anita, USA Varga Daniela, Németország Varga László, USA Az első tanév tapasztalatai Összefoglalóan megállapítható, hogy programunk sikeres volt és elérte célját. Megnyílt a lehetőség a nyugati magyar fiatalság számára, hogy az óhazában tanuljon és erősebb legyen a magyarságtudata. Most már egy egész csapatnyi nyugati fiatal közelebb érzi magához a magyar kultúrát, jobban beszél magyarul és erősebben kötődik magyarságához. Számuk remélhetőleg évről évre gyarapodni fog. Kérdés azonban, amikor visszatérnek hazájukba tudják-e majd hasznosítani a Magyarországon szerzett tudást - a cserkészetben, a magyar iskolákban vagy más szervezeteknél? A januárban érkezett csoport tanításának megszervezése nem volt problémamentes. Az intézet nincs felkészülve a keresztféléves rendszerre. A nyári elfoglaltságuk is megoldatlan. Ebben a kérdésben a cserkészet erőteljesebb segítségére volna szükség. Valószínűleg a következő évben is igény merül fel januári csoport indítására, addig meg kell oldani ezeket a problémákat. A CHJO egy éves programja gazdag tartalmú volt és sikeres eredményekkel járt. Különösen az országjáró utak jártak számos élménnyel, felejthetetlen emlékkel. Ezekre a túrákra nemegyszer a nyugati diákokkal tartottak az intézetben tanuló Kárpátmedencei hallgatók is. Az egy év maradandó hatása abban is jelentkezett, hogy néhány diák szívesen maradna Magyarországon és ott fejezné be az egyetemet. A jövőben valószínűleg számolni kell evvel az igénnyel. Mindamellett a diákoknál tudatosítani kell, hogy mi a program legfontosabb célja: értelmiségi utánpótlás nevelése a nyugati magyarság számára. 10 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM
