Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
hogy az még nekünk is megfelelt. Ismét sok munka, építkezés, villanyszerelés és takarítás után május 15- én ünnepélyesen megnyitottuk múzeumunk immár harmadik otthonát. Szerencsések voltunk, hogy egy jó beosztású helyet kaptunk, amely nekünk is, vendégeinknek is nagyon tetszett. Most már több, mint egy éve ott vagyunk. Ebben a helyiségben sikerült egy nagyobb ajándéküzletet felállítani, amely sikeresen működik. A könyvtárunk is gyarapodott: sok szép és értékes könyvet ajándékoztak idősebb honfitársaink... Haladunk a korral: címlistáinkat, levelezésünket most számítógépen tudjuk végezni, és a múzeum honlapját az egész világon olvashatják. Összefoglalva az eddigi tapasztalatainkat, azt kell mondanom, hogy a múzeum elért arra a pontra, hogy el van fogadva úgy a magyar, mint az amerikai társadalomban is. Rendezvényeinkre szép számban eljönnek a látogatók; az amerikai politikusok is támogatnak minket. Viszont, ha arra gondolunk, hogy Clevelandban legalább 60,000 magyar van, akkor azt kell kérdeznünk, hogy hol vannak a magyarok? Hol vannak azok az ezrek és tízezrek akik még soha sem látogatták meg a múzeumot? Azt is meg kell említenem, hogy habár van egy igen lelkes vezetői és önkéntes gárdánk, sajnos mégsem vagyunk elegen ahhoz, hogy mindent úgy intézzünk, ahogy szeretnénk és ahogy kellene. Például, én meg vagyok győződve arról, hogy tudnánk állami vagy alapítványi segélyt kapni, ha meglenne hozzá az emberi erő, hogy valaki utána járjon és megírja a kérvényeket. A másik nagy problémánk, hogy nincs meg a megfelelő anyagi alapunk. Múzeumunkat úgy tudjuk fenntartani, hogy a villany, gáz, telefon, biztonsági berendezés és biztosításon kívül csak egy minimális összegű bért fizetünk a mall-nak. Tagjaink mindent maguk csinálnak, a fűtés megjavításától a meghívók elkészítéséig, villanyszereléstől takarításig, mert csak így tudjuk a múzeumot fenntartani. Felállítottunk egy pénzalapot amelynek a kamatjából szeretnénk majd a múzeumot legalább részben fenntartani. Jelenleg a kitűzött összeg egyharmadát értük el, kevés kivétellel mind a kuratórium és tiszteletbeli kuratórium tagjai adományaiból. Nem tudjuk mi lesz a jövőnk. Ha a clevelandi magyarság elég fontosnak tartja a múzeum fennmaradását, akkor itt az ideje, hogy ezt tettekkel is bebizonyítsa. Ha viszont nem sikerül ez a terv és a múzeum megszűnik, mind magam részéről, mind a Társulat vezetősége részéről csak azt tudom mondani, hogy akkor is érdemes volt az eddigi sok munka. Látogatóink számáról ítélve, sokan élvezték a kiállításokat és programokat, talán tanultak is valamit a magyar kultúráról. "Bűn lenne semmit sem tennünk, ha mindent nem tehetünk is". (Teljes szöveg megjelent az elektronikus ITT-OTT 2000. 3. számában) □□□ MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG - MAGYAR HÉT - 2000 zárónyilatkozat Fülöp László (Minneapolis, MN) 2000-ben a Magyar Baráti Közösség augusztus 12 és 19 között tartotta 28-ik Magyar Hetét az Ohio államban lévő Lake Hope-nál, a Reménység tavánál. A konferencia központi gondolata az idén a hagyomány és kultúra volt. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy szavak mellett több kezdeményezésre, tettre van szükség. Ennek jegyében az előadók többen vizsgálták az óhaza és az új haza között kialakult kapcsolatokat, a szétszórtságban létrejött hagyományok őrzésére berendezkedett intézményeinket, és a megmaradás és továbbfejlődés legjelentősebb, legsürgetőbb kihívásait. A találkozó alkalmat adott közösségünknek egyszerre ünnepelni a kereszténység 2000-ik, a magyar államalapítás 1000-ik, valamint a Reménység tavánál tartott összejöveteleink 25-ik évfordulóját! Szétszórtsági magyar létünk tudatos vállalásával, élve a megnövekedett politikai, gazdasági és technikai lehetőségekkel (átjárható határok, vegyes vállalkozások, internet, stb.) tovább is segíteni akarunk, a szétszórtságban és a Kárpát-medencében élő, Magyarország határain kívülre szorult testvéreinknek, hogy megőrizhessék, ápolhassák, továbbadhassák nyelvün-ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM 35