Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)

2000 / 2. (134.) szám

Közöttünk minden kötelék.

Térdig porban és övig hamuban Mi mégis a te nemzeted maradtunk:

Petőfi nemzete.- írja 1922-ben még mindig az impériumváltás sokkoló hatása alatt. A vers ezen a "nyomon" halad tovább, amikor arról szól, hogy mégis "megmaradt az ország", nem a léleké, a költészeté. És megmaradt a dicsőség is: "Ó nem az oktalan kevélykedés,/Világ előtt hetvenkedő, / Nem a cifrálkodó magyarkodás", hanem a balsorsverte öntudat. A befejezés Petőfi, a magyar irodalom és nyelv apotheózisa, szintén a Miatyánk parafrázisa:

Mert megmaradtál te!

És benned megmaradt az ország,

És megmaradt a hatalom,

S a dicsőség is, a mi dicsőségünk Most - és mindörökké!

Természetesen nem vallásos versről van szó ez esetben, de az Úri imádság áhítata szövi át, s az egyetemes fohász nyelvi és gondolati támpontjaira épül.

A Halotti beszéd a hulló leveleknek a nyelvemlék temetési prédikációit idézi:

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?

Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk.

Az ember múlandóságának egyetemessége, persze, mélységesen összefügg azzal a vallási gondolatkörrel, mely az egész Reményik-líra kulcsa. A sokszáz éves szövegre való "rájátszás" ilyen formán nem pusztán a magyar nyelv múltjával történő kapcsolatteremtés eszköze, hanem egy általánosabb gondolati-nyelvi légkör felidézésével az egyetemesség képzetét is felkelti.

Számtalan példa volna még említhető arra, hogy bizonyos, a vallással összefüggő szövegek (egyházi énekek, a Biblia részletei stb.) mennyire behálózzák Reményik líráját.

6. Hagyomány és újítás Reményik vallásos verseiben

Ismeretes dolog, hogy az európai művészeteknek a középkortól, a reneszánsztól fogva középponti témája a vallás, természetesen, a lehető legtágabb értelemben. Az is köztudott, hogy a magyar költészetben (de talán más irodalmakban is) a felvilágosodástól kezdődően ez a tematika háttérbe szorul, a XIX. század derekára szinte eltűnik. Kedveltté vált református énekeink szerzői például másod-, sőt harmadvonalban költők.

Lévay József (Gondviselő jó Atyám vagy), Fejes István (Egyedüli reményem), Szász Béla (lm nagy Isten most előtted).

A fordulat a század közepe után a franciáknál indul meg (talán Baudelaire-rel), s a századfordulóra ér el hozzánk. Reményik életműve tehát ennyiben is "újszerű", a századelőn megélénkülő magyar vallásos költészethez kapcsolódó. S még inkább újszerű, mivel a parnasszista tárgyiasságtól az Ady-típusú személyes (már-már profán) megszólalásmódig többféle változattal él. De leginkább előre mutató azért, mert a vallásos versek az imádkozás beszédhelyzetének eltérő fázisaihoz kapcsolódva szinte a teljesség jegyében íródnak, rendszert alkotnak. Eközben olyan minőségeket vonultatva fel, mint a felekezetiséggel szemben az egyetemes kereszténység vagy az istenélmény. Azzal pedig, hogy versszövegei oly sokféle szakrális vagy szakralizált elődszöveggel lépnek kapcsolatba (idézet, átírás, továbbírás stb.) egyszersmind a XX. század végére divatossá váló költői eljárásmód jelenik meg nála.

Mindebből az a konklúzió származhat, hogy Reményik, bár a konzervatív körökhöz szokás sorolni, a magyar vallásos költészet modernizálásának egyik kezdeményezője. Ezt azonban ő maga sosem reklámozta (interpretálói sem nagyon vették észre), ennélfogva hosszú időn keresztül ismertté sem válhatott ez a költészettörténeti érdeme.

(Teljes szöveg megjelent a Confessio, 2000. 3. számában)

Reménység tavánál készült kép (2000. augusztus)

ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TELI SZÁM 31