Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
ja. így ezt elrontani biztos nem lehet. Vitatkozni sem kívánok, de nem tudom megállni, hogy ne szóljak amiatt, hogy a "túlélés és megmaradás" közhellyé süllyedjen. Ha ez már nem fontos, akkor az ITT-OTT konferencia elvesztette eredeti lényegét. Természetesen még mindig nagy érték lehet a közösség számára, mint ahogy a clevelandi találkozó és a helyi nagy bálok is azok, de a példák azt mutatják, hogy csak egy generációt tudnak szolgálni. Nem hiszem, hogy bármelyik vallás sokáig megmaradna, ha törvényeiket és alapgondolataikat generációként változtatná. Egyébként értem, s talán egyet is értek veled, hogy az átlag másodgenerációs ifjúságnak ez nem olyan mint nekünk, de ez az új, vezető ifjú gárda (s különösen Lőni), nem átlag, s nem biztos, hogy elvetné ennek a szükségét. Kár lenne ezt nekünk indítványozni. Tudom, hogy te ezt is agymosásnak könyveled el, de a túlélés és megmaradás még Magyarországon sem elavult. Az a letargia, durvaság s az emberek egymással nemtörődése, amiről Tibor beszélt tegnapi levelében az előszele ennek. □ 2000/11/25 12:59 Bojtos László írta: Téma: Itt-Ott2001: HATÁRTALAN HAZA Kedves Marci! Igazán nem értem, mi a vita? Csak a motiváló szóhasználat értelméről van szó és nem a végcélról. Mi Magyarországról jöttünk, megmaradást, túlélést műveltünk tudatosan, mint védekezést az asszimiláció ellen. A másodgenerációsok - mondjuk a gyermekeink - akik itt születtek büszkék amerikai szülőhazájukra, de részben a tudatos nevelés, de méginkább önnön felfedezésük, élményük, egy értéktöbblet ismeret alapján jutottak el magyar származásuk megbecsüléséhez és most már az ő gyermekeik ilyen célú irányításához. (Szándékosan nem írtam átadást, mert ahhoz majd neki kell eljutni, hogy igazán gyökeret kapjon. Egyenlőre meghintésről van szó.) Az én lányaim viszik a kicsiket a cserkészetre nagy áldozat (idő és bonyolítás) árán, nehogy kimaradjanak abból az élményből, amiben nekik volt részük. Itt viszont nem az a jelszó, hogy Öcsi meg kell maradnod és túl kell élned. Ezzel nem süllyed "közhellyé", mint aggódsz a szóhasználat. A végcél ugyanaz, mert őrzi azt a többlet értéket, amit magyar származásán keresztül felfedezett. Tehát mi a vita? Utaltál Lonira: Ő egy márc. 15-i megemlékezésében egy Reménység Bál kapcsán önvallomás-szerűen utalt arra a környezetre és mindarra, amin keresztül eljutott magyarság élményéhez. Nem az volt kiírva a szobafalára, hogy megmaradni! túlélni! (Ezt a beszédet lehozta az ITT-OTT és én is utaltam rá egy Lake Hope-i köszöntőben, lásd ITT-OTT 32. évf. 2. szám) Mi Magyarországról jöttünk fél vagy kész magyarság ismeretélménnyel. Az egymás biztatása az volt, hogy ezt őrizzük, hogy megmaradjon, sőt generációkon át mert nem szükségszerű a beolvadás. Nekünk könnyebb ügyünk volt, mint annak, aki itt jut el ahhoz az élményhez amit többletértékként megőrzésre sőt továbbadásra tart érdemesnek. Két hete "konzuli elismerést" rendeztem Volosin Lili idős hölgynek. A nagy bankettre jöttek mindazon egyesületek és egyének, a magük kis üdvözlésével, akik megtapasztalták az ő magyarság szolgálatát. Már nem sorolom mindazt, csak annyit, hogy nagyon komoly dollárösszeget tesz ki, amit szétosztott egy életen át nemcsak helyi vonatkozásban, hanem egyetemes magyar cél érdekében. Mindenre kiterjedő apró személyes figyelmességek, amik mind azt mutatják, hogy egy működő élményvilág lecsapódásáról van szó. Az általad is ismert Palasics János laudációját azzal fejezte be, hogy "Volosin Lili sohasem volt Magyarországon." Motiváló jelszava nem a megmaradás és a túlélés volt. A végcél amit elért, és amit köszöntöttünk viszont ezt szolgálta. Ezt próbáltam kifejezni - olvasd el mégegyszer - előző levelemben. 2000. august: piknik a Reménység tavánál ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM 27
