Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
befolyásának az eredménye. A nagy kérdés előttünk, miképpen tudjuk erősíteni az utóbbi befolyások hatását, és mennyire lehet csökkenteni a médiáét? Ennek a felmérésnek a céljából szerveztük meg a jelen kerekasztal beszélgetést másodgenerációs fiataljaink részvételével. Ok miképpen látják az amerikai-magyarság jövőjét? Ebben milyen szerepe van a médiának - akár mint megtartó vagy mint sorvasztó erő? mn A TELEVÍZIÓ ÉS A TÖMEGKULTÚRA Somogyi Ilona (Cheshire, CT) A tömegkultúrára a legnagyobb befolyása a televíziónak van, mert ez a legkönnyebben beszerezhető műsorsugárzó eszköz. Nekem nincs sok időm és kedvem televíziózni, szabad időmet inkább mással töltöm, de Amerikában televízióval nőttem fel, és annak meszszire érő hatását éreztem magamon is. De egyúttal annak megfigyelője voltam és vagyok. Véleményem szerint, a televízió a leghatásosabb telekommunikációs eszköz, mely az egyén erkölcsi szabályait befolyásolja, leértékeli és gyakran szinte teljesen megsemmisíti. Egyéniségem kialakulásának éveit a hetvenes évtizedben éltem át, 2 éves koromtól a tizenkettedikig. Volt egy műsor, ami minden szombat este, 8:00 órakor kezdődött és nagyon népszerű volt köztünk, gyermekek között. Átgondolva a műsor szombat esti időzítését, nyilvánvaló, hogy a szándék a gyerekek érdeklődésének felkeltése volt, annál is inkább, mert ilyenkor a szülők és a fiatal felnőttek általában nem voltak otthon. A műsor címe Love Boat volt. Biztosan többen emlékeznek erre az egy órás, humoros, könnyű fajsúlyú sorozatra, amely egy luxushajón játszódott. Minden héten jöttek új vendégek és biztosra lehetett venni, hogy két napon belül társat találnak és szexuális kapcsolatba lépnek egymással. így mint gyermekek arra a következtetésre jutottunk, hogy ez az élet legtermészetesebb rendje. A Love Boat nagyon népszerű, humoros és viszonylag ártatlannak tűnő műsor volt, nem indult meg ellene semmiféle nyilvános támadás. Nem vezetett kritikai párbeszédhez. A mai fiatalok a már szexuális forradalmat követő korszakban élnek. Az 1960-as évek vége óta élünk ebben a korban. Nincs olyan más választható televíziós élmény, ami a hagyományos szexuális szabályokat erősítené, csak a szexuális forradalom utáni - úgynevezett "felvilágosult" szexualitás kapható. Az a perverz állapot alakult ki, hogy ma már a különböző műsorok a televízió által kinevelt tizenévesek életében tapasztalható szexuális torzulásokat megfigyelik és szétsugározzák a világba, ezek az úgynevezett talk show-k (beszélgető műsorok), vagy népszerű nyelven "trash" illetve "szemét" talk show-k napközben láthatók. A tizenévesek szexualitásának groteszk kizsákmányolásából szeretnék egy példát idézni. Ezt nemrégen magam is televízión láttam egy "Jenny Jones" műsoron. Két leánytestvérről volt szó, az egyik leány barátját a testvére ellenszenvesnek találta és kutyának titulálta, hogy ezt "bebizonyítsa", szexuális kapcsolatba lépett testvére barátjával, a kutyával. Erre, szokás szerint, a közönség felháborodottan reagált. Több hozzászóló azt hangsúlyozta, hogy ilyesmit az ember nem tesz meg a testvérével. Ugyanakkor senki sem mondta azt, hogy miért lépne valaki szexuális kapcsolatba egy olyan személlyel, akit nem kedvel, nem szeret és nem tisztel. Az idei nyáron dolgoztam egy olyan színdarabon, melynek tárgya a reklámkészítéssel foglalkozott. Érdekes és meghökkentő volt a darabban az egyik szereplő (a főrendező) kijelentése, mely szerint a TV hazugság, a reklám igazság. A televízió egyetlen feladata az, hogy a hirdetést a közönség számára elérhetővé tegye és így hozzájáruljon az árutermékek forgalmazásához. Cinikus vélemény ez, de ha utána gondolunk, közel jár a valósághoz. Azok a fiatalok, akik a "szemét" televízió műsorokon fellépnek és összes magán- és nemiéletükkel kapcsolatos titkaikat megfelelő pénzösszeg és televíziós sikerélmény fejében közkinccsé teszik, a tömegkultúra termékei és szenvedői egyszersmind. Véleményem szerint, az egyént a tömegkultúra betegségétől egy valódi, élő kulturális közösséghez való tartozás mentheti meg. Ilyen közösség lehet szakmai, művészi, vallási, polgári, sport jellegű - és persze a lista nem teljes. Az én esetemben egy nemzeti kultúrához való tartozás volt az a kapocs, amely megvédett a telekommunikáció káros hatásaitól. Mindig úgy éreztem, hogy a televízió üzenete másoknak szól, de nekem nem, mivelhogy én nem tartozom igazán az ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM 13