Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
közösségről sem lemondani, egyetlen lélekről sem (még politikai fogásból sem), mert minden apró veszteség a nagyobb tömbök vesztesége is! Kitűnik, hogy ma is, - mint 1848-ban - vannak akik csak magukra gondolnak bután, és azt "éneklik", "fújják", hogy nem most, amikor szükség van, hanem akkor indulnak harcba a magyar nemzetért, ha Kossuth Lajos mégegyszer azt üzeni... Nem gondolván arra, hogy az már lehet késő lesz. Jó lenne tanulni saját történelmünkből. Haelvesztődik a nemzet, elvesztődik a te valódi identitásod is (hiszen a személy elvesztődik, ha nincs meg az életerős közössége), elvesztődik gyerekeid identitása is. Már csak a más öntudatára leszel képes ébredni, a magadéra soha. Gyerekeid, unokáid a mások öntudatára ébrednek, mert a sajátukéra már soha többé nem lesznek képesek. Ha te elveszed tőlük a lehetőséget butaságoddal, vagy éppen közömbösségeddel, mert nem voltál képes hordozni a magyar hősök szellemét. Ha ennek az országnak az állampolgára vagy, akkor köteles vagy ennek az országnak az életébe adni a jó magyar értékeket, de ezt a feladatot csak úgy tudod ellátni, hajó magyar vagy. Neked feladatod magyarnak lenni, mert te hordozod magadban erre a lehetőséget, nem a német, vagy francia stb. Attól meg nem kell félni, hogy lesz valamiféle globalizáció, vagy bármiféle "-záció", ami egy kultúrába olvassza össze az egész föld nemzetségét. Ez soha nem fog megtörténni. Hiszen egy kultúra szegény önmagában nem képes az élet, a valóság egészét megragadni. Az egy kultúrába olvadás a világ elsorvadását jelentené. Hanem az igaz, hogy mindig az erősek, a fittek, az öntudatosak fognak fennmaradni, úgy ahogy a világ történelme is mutatja ezt. Lehet választani aközött, hogy hordozod a magyar hősök igazi szellemét, vagy a nemzetedre közömbös áruló szellemet. Lehet választani, hogy öregotthonokban fogtok kimúlni, úgy hogy unokáitok szégyellnek arra menni; vagy úgy, ahogy Petőfi mondta, hogy a jövő nemzedék sírjaitokra leborul, mert feladataitokat elláttátok. 1848-at nem lehet ünnepelni nosztalgiázással, mert nosztalgiázással nem lehet fönntartani egy nemzetet, kultúrát, az értéket. Befejezésül még két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a sok kultúra értékeinek egybegyűjtése nem "amerikai" találmány. Már ezer évvel ezelőtt Szent István király hátrahagyta bölcsességül az "Instructions"-ban, hogy az idegen nyelveket, kultúrákat nem kiölni kell, hanem felhasználni, mert szegény az ország, ahol egy nyelvet, egy kultúrát beszélnek. A második pedig az a bátorság, józanság, és bölcsesség ami őt jellemezte pontosan 1000 évvel ezelőtt, amikor ugyancsak Y2K hangulat jellemezte a világot. 0 éppen a Y2K napján koronáztatta meg magát, mit sem törődve az akkori világvége-hangulatot teremtőkkel. 0 az Isten szárnya alá vezette/kényszerítette nemzetét, mert tudta, hogy ott van az egyedüli megtartás. Isten szárnya alatt átéltünk ezer évet annak ellenére, hogy rengeteg csatát veszítettünk, hogy már rég egy háborút sem nyertünk, annak ellenére, hogy sokszor elárultak, eladtak, halálunkat jósoltak. Erre a "mégis" csodára csak Isten szárnya alatt van lehetőség. A fennmaradásunknak titka ez a következő ezer évre is. Detroit, március 13, 2000. □□□ FÓRUM ENGLISH CORNER MEDIA, MEDIA! MEDIA? MEDIA:....MEDIA Our age is an information age, but also an age of complexity and confusion. Responsibility for this complexity lies in large part with humanity's quest to control the global environment with more and more sophisticated technologies. Responsibility for the confusion lies in large part with the inadequate job performed by our agencies of communication to inform and to explain where we are. Throughout human history communication has been a central and indispensable vehicle of human progress. From the primitive storyteller at the tribal campfire, through the troubadours and scribes of medieval times, to the age of the printed word and the more recent electronic world, our understanding of ourselves and the rest of existence has been shaped by our instruments and the technology of communication. However, as Marshall McLuhan contends, today the "media" itself has become the message. ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM 9
