Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
ből-lélekből pap volt, római katolikus pap, aki életét az egyházi közösségi életnek áldozta. Egyúttal, a toledói magyar negyednek volt egyik kimagasló vezetője 1954-től nyugdíjba vonulásáig 1994-ben. Sőt, egyesek őt "Birmingham Fejedelmének" ("Prince of Birmingham") titulálták. Ez a magyar-, szlovák-, és olaszok által lakott ipari városnegyed Toledóban lett Hernády Márton életében a meghatározó stáció. Mint az itteni Szt. István templom plébánosa, vezetője és szószólója lett a lakosság zömének a külvilág felé. Ennek kimagasló példája volt, mikor 1974-ben a toledói városházával is felvette a harcot, hogy ne a városnegyed szívén vezessék keresztül az új tervezett főutat. Utcai konfrontációkkal elérték céljukat. Lezárták az utat a teherautó forgalom előtt tömeges emberi-testek blokádjával. Ezt csakis egy harcos és öntudatos vezető tudta győzelemre vinni. Hernády Márton 1924. február 3-án született Szentendrén. 1948-ban szentelte pappá Mindszenty József bíboros. Ugyanebben az évben Rómába lett kiküldve, hogy ott folytassa tanulmányait a Szentszék Angelicu egyetemi teológiáján. Tanulmányai sikeres befejeztével Hernády nem tért vissza Magyarországra, mert közben hatalomra jöttek a kommunisták. Ezek után 1950-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol először Asheville, NC-ban, majd 1954-ben, végre az ohioi Toledóban telepedett le. Itt a Szt. István egyház segédlelkészi feladatait vállalta 1954-től 1960- ig. Az utóbbi évben nevezték felelős ügyvezetőnek, 1965-ben pedig plébánosnak. Gyülekezete emlékezetében úgy jelenik meg mint aki a szolgálatban, a törődésben találta az életcélt. Személyesen látogatta a betegeket, az elesett családokat a negyedben, és állást, szállást, és befogadást szorgalmazott sok-sok 1956-os és más magyar menekültnek. Mikor már nyugdíjba vonult, ezt a munkát másutt is folytatta. "Hazament" Magyarországra, és ott szervezte tovább az árvízkárosultak, szegények, és elnyomottak segítségét és támogatását, főleg Erdélyben és Kárpátalján. Ami munkáját különlegessé tette, hogy magyarságát és népét együtt szolgálta az egyházi szolgálatával. Látta, hogy a kettőt, a népet és az egyházat nem szabad szétválasztani, hogy a megmaradás és a közösségi szolidaritás egymást biztosítsa. Sok, nagyon sok, magyar származású pap - katolikus és református - tanulhatna példájából. Nyugodjon békében és maradjon példaképünk. HALÁSZ ISTVÁN (1916-1999) Halász István a kezdettől tagja volt az ITT-OTT levelező körének, később pedig folyóiratának támogatója, írója és terjesztője "down under". Most a "Magyar Múlt" c. testvérlapunkból értesültünk haláláról. Megrázóan hatott a hír mindannyiunkra, akik írásaiból ismertük Halász Istvánt. Szegényebb lett a szétszórtsági magyarság öntudatának ápoló értelmisége ott Ausztráliában és világszerte. Halász István írásai rendszeresen jelentek meg az ITT-OTT- ban a negyedik évfolyamtól kezdve. De őt elsősorban a történelem és a magyarság eredete vonzotta, így másutt jelentette megírásainak túlnyomó részét, főleg a "MAGYAR MÚLT-ban. A megemlékezést értékes pályafutásáról ebből a folyóiratból vesszük át, Földváry Gábor tollából. De személyisége talán mégis akkor jelenik meg előttünk a leghitelesebben, amikor vitatkozik, akár megszállott "Suméristákkal", akár tudományos cinizmussal. Érdekesen és frappáns módon válaszolt Sozán Mihálynak egyik cikkére, mikor "Miről lehetne írni?" című eszmefuttatásában reagált az utóbbi értékes Burgenland-i tanulmányára. Ekkor így fogalmazott (ITT-OTT, 9. évf. 2. szám): "Egyetértek... céljával, hogy elő kellene segíteni az eddig távolmaradó magyar tanárok, írók, tudósok és a magyarsághoz húzó félmagyarok, nem-magyarok bekapcsolódását lapunk munkatársi körébe. Mindenkitől lehet tanulni valamit. Minden számunk fedőlapján, ott van a felhívás, hogy szívesen látunk minden magyart. Azt hiszem, a mi lapunknál szabadabb, humanistább lap kevés van a magyar lapok között. Természetesen elvárjuk minden új munkatárstól, hogy ugyanilyen szabadelvű és humanista legyen, és ne akarja nekünk diktálni, hogy miről írjunk, miről ne. Ha ez a feltétel nem tetszik, akkor csak maradjanak. Mindenkinek nem lehet tetszeni, nem is kell." Földváry Gábor így emlékszik munkatársáról: "A Sydneyi Magyar Történelmi Társulat alelnöke,... 1999. június 23-án féléves szenvedés után elhunyt. István 1916. október 15-én született Potyondon, Sopron vármegye csornai járásában, egy kis alig 400 lakosú faluban. 1933-ban Budapestre költöztek. István több állásban is volt, majd egy ösztöndíjat nyert, ami által ki tudta taníttatni magát a technikumon, amelyhez a diplomáját kitüntetéssel 1937-ben kapta. Röviddel ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM 35
