Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)

2000 / 1. (133.) szám

fellelhető szálláslehetőségek kihasználásával: összesen 64 résztvevő jött Nyugat-Európából, 4 az USA-ból, 63 Magyarországról, míg 24 Erdélyből s Kárpátaljáról, a négy jugoszláviai meghívott a háború miatt nem tudott eljönni.

Az Akadémiai Napokat május 8-án Szöllőssy Pál nyitotta meg, melyet a jelenlévő egyházak és egyesületek köszöntései követtek.

Még az este hangzott el az első előadás, melyet Vályi-Nagy Ágnes baseli református lelkész tartott, "Száműzetés-hazatérés" címmel. Kiemelte, hogy nem csupán konkrét fizikai-geográfiai-értelemben beszélhetünk hazatérésről: otthonlétnek, hazatérésnek léteznek szellemi, érzelmi (ugyanakkor nem kevésbbé cselekvő) vetületei, variánsai is.

Vasárnap avaldens templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött a műsor, majd délután került sor Borbándi Gyula előadására, melyben a nyugat magyar szellemi élet alakulásáról és jelen állapotáról, esetleges jövőjéről beszélt. Előadásában jelezte, hogy a nem-politikai szellemi műhelyek részben hazatértek, részben - sajnos - megszűntek, pedig - míg van nyugati magyar diaszpóra - ennek szellemi életének ápolására és megjelenítésére is szükség lenne, úgyszintén a szellemi (tehát már elsősorban nem politikai) híd-szerep is betöltésre vár. Az előadás megbeszélése során felmerült a másod-, harmadgenerációs magyar diaszpóra magyar kultúrája megtartásának gondja is, úgyszintén a Duna TV lehetséges szerepe a nyugati magyar diaszpóra kulturális igényeinek kielégítésében.

Vasárnap este került sor a Szabadegyetem Baráti Társasága rendes évi közgyűlésére, melyen az EPMSZ tisztújításával, jövőbeli terveivel foglalkozott a tagság vezetősége.

Hétfőn a reggeli áhitat után került sor a "Mit ér az emigráns, ha magyar?" című pódiumvitára, melyet Triznya Szőnyi Zsuzsa vezetett. Rendre sorra kerültek a lehetséges szempontok és értelmezések - menni vagy maradni (maradni, ha az új hazában szükség van még a magyar értékek közvetítésére), - s ha hazatér, mi vár az emigránsa.

Délután Hajnóczy Kristóf egyetemi hallgató, a Valdens Gimnázium vendégnövendéke tartotta meg "Kik is a valdensek" című jól sikerült előadását. Ebből megtudhattuk, hogy ők a reformáció korai, XII. századi előhírnökei, az olasz hívők piedmonti alpesi völgyekben (így a Pellice völgyében is) húzták meg magukat, s a XVI. században a Reformáció genfi ágának

tanításait fogadják el.

Békés integrációjuk az olasz államba századunkban fejeződött be, számuk 40,000-re tehető, a völgyeken kívül minden nagyobb olasz városban vannak aktív közösségeik. Hadd zárjam az előadás ismertetőjét a szerző szavaival "Mi, hívő magyarok példát vehetünk arról, hogyan maradtak fenn kisebbségi létben évszázadokon át, hogyan ápolják és népszerűsítik világszerte kultúrájukat, nézeteiket, és hogyan szolgálják mind a mai napig Istent egyházszervezetükkel, kórházaikkal, szeretetotthonaikkal, missziós munkájukkal - el nem fáradva az ökumenikus dialógusban sem."

Este került sor a szervezők által meghirdetett állófogadással egybekötött kiállításra, melyet a résztvevők magukkal hozott kedves otthoni tárgyaikból állítottak össze - az elhagyott, de el nem feledett otthont, előző életet idéző megsárgult fényképek, színilapok, könyvek, kisplasztika, varrottasok, családi biblia mind bemutatásra kerültek, majd a résztvevők Rozs Ildikó és Szekendi Tamás hangversenyét élvezhették a valdens templomban.

Kedden került sor Kőszegi Ábel "Magyar Rapszódia (Jelenetek egy szétszóródott nép mentalitásából)" című előadására. A szerző a Magyar Rádió munkatársa, a Szülőföld adásainak egyik szerkesztője, munkája során (interjúk, levelezés) alkalma volt megismerkedni a magyar diaszpóra típusaival. A magyarságtudat lehet kirekesztő, intoleráns és kizárólagosságot igénylő is, (így az általa idézett "nemzeti emigrációra" visszautaló levélíró magatartása, ki szerint rendszerváltás nem történt, s ki egyféle "távoli nacionalizmusban" éli ki magyarságát), de lehet egyszerűen egy természetes, nyelvi-kulturális-regionális tudat is (őrvidékiek). Találkozott viszont Kőszegi Ábel a magyar diaszpórában olyanokkal is, akik el tudják fogadni a "ki a magyar" azon meghatározását is, hogy "az, aki annak vallja magát", kik a "más magyart" is hajlandók elfogadni és "jó magyarnak" tekinteni.

Igen érdekes volt a szintén kedd délelőtt sorra került "Több kultúrában otthon" (Második generációs nyugati magyar fiatalok beszélgetése) -, melyet Kende Péter vezetett. A négy fiatal magyar (egy tizenhétéves, három huszonéves - svájci ill. németországi) beszélt a magyar nyelv használatáról, a magyar kulturális örökséghez való viszonyáról, magyar ügyekben való részvételéről, egyáltalán arról, hogyan élik meg magyarságukat, kettős kultúrájukat - mindezt természetesen magyarul.

Nyelvi vonatkozásban szép nyelvnek érzik a maITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM 25