Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
A HUNGARIAN STUDIES REVIEW ELSŐ NEGYED ÉVSZÁZADA Dreisziger Nándor Royal Military College of Canada (Kingston, ONT) A Hungarian Studies Review a magyar emigráció legrégibb tudományos folyóirata. 1974-ben indult mint a Canadian-American Review of Hungarian Studies, egyidőben a Canadian-American Slavic Studies-al mely folyóirat úgyszintén Kanadában (Montrealban) jelent meg. A Review-1 néhai Harcsár Ferenc dr. indítványozta. 0 gyűjtötte össze a folyóirat megkezdésére szükséges pénzt, megalapította a Magyar Lektorátust (Hungarian Reader's Service) és bejegyezte mint egy államilag elismert jótékonycélú kulturális intézetet. A Lektorátus lett a Review kiadója. Harcsár kért fel engem arra, hogy legyek a folyóirat szerkesztője. Én e feladatot azzal a feltétellel fogadtam el, hogy a szerkesztést átadom majd egy gyakorlott szerkesztőnek amint akad egy megfelelő vállalkozó. Ez 1973-ban volt, és nem tudtam, hogy egy életreszóló feladatot vállaltam el. 1978-ban a torontói egyetemen (University of Toronto) egy magyar tanszék létesült. A tanszékvezető Bisztray György lett, aki elfogadta a Review társszerkesztői posztját. A folyóirat neve le lett egyszerűsítve Hungarian Studies Review-re, és a szerkesztői iroda átköltözött a kanadai katonai főiskoláról (az én irodámból) a torontói egyetemre. Ugyanakkor a University of Toronto Press elvállalta a Review nyomtatásának és terjesztésének feladatát. A szerkesztői munka megosztódott köztem és Bisztray között. Azóta is én foglalkozom a történelmi (politológiai, stb.) tanulmányokkal, míg Bisztray munkálkodik a nyelvi és irodalmi termékekkel. Egy ideig még segédszerkesztője is volt a Review-nek, a clevelandi születésű Papp Zsuzsa személyében. Ezek az évek voltak a Review legsikeresebb évei. Az előfizetők száma meghaladta az 500-at. Néhány éven keresztül a University of Toronto hozzájárult a kiadás költségeihez, és a folyóirat elnyerte a Social Sciences and Humanities Research Council of Canada (SSHRCC) anyagi támogatását. Sajnos, ez az "aranykor" nem tartott sokáig. Az előfizetők száma elkezdett csökkenni. Kiderült, hogy legtöbbjük Harcsár ismerősei voltak, és ahogy megöregedtek vagy meghaltak, elmaradtak mint támogatók. Harcsár maga is meghalt, úgyszintén eltávozott az élők közül a Lektorátus vezetőségének legtöbb tagja - ketten közülük forgalmi balesetben. Akkoriban majdnem arra gondoltam, hogy egy kommunista összeesküvés áldozatai voltunk. A lecsökkent előfizető tábor azt jelentette, hogy a továbbiakban nem minősülhetünk SSHRCC támogatásra. Egy idő után a torontói egyetemről sem kaptunk további támogatást, azon kívül, hogy segítettek a szedéssel. Később ez a segítség is megszűnt. így a szedés feladatát én kezdtem elvégezni "desk-top publishing" módszer alkalmazásával. Még néhány évig egy-egy kanadai magyar szervezet támogatott bennünket évi $500-500 dollárral, de végül ez a segítség is megszűnt. Az 1980-as évek hoztak pár fejleményt amik részben kárpótolták a fent leírt csapásokat. A Hungarian Studies Association of Canada átvette az időközben megszűnt Magyar Lektorátus szerepét mint a Review társkiadója. A másik társkiadó a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár lett. Érdemes megjegyeznünk, hogy e megegyezés még az 1989-es változások előtt jött létre. Azóta a szerkesztés és szöveggondozás továbbra is Kanadában történik, a nyomtatás és terjesztés pedig Budapesten. Ezen pozitív fejlemények ellenére sok gond van a Review kiadásával kapcsolatban. Újabban egyre nehezebbnek bizonyul a megfelelő kiadni való anyag összehozása. A '90-es évek közepén a folyóirat mindinkább késve jelent meg. E késedelem egyre kedvezőtlenebbé tette az írók számára azt, hogy munkáik kiadását ránk bízzák. Egy további probléma az, hogy a folyóirat csak azáltal tud létezni, hogy minden vele kapcsolatos munkát önkéntesek végeznek el. Itt meg kell említeni, hogy Tömöri Éva önfeláldozó adminisztrációs munkája nélkül a Review már régen nem létezne. A sok nehézség ellenére a Review továbbra is létezik. Az elmúlt négy évben három különszáma látott napvilágot: "Hungarian Artists in the Americas" (1994), "Hungary Fifty Years Ago" (1995), és "Regent Miklós Horthy, István Horthy, and the Second World War" (1996). Az 1997-es összevont kötet ki lett nyomtatva, és az 1998-as kötet is elkészült már nyomtatásra. Ugyanakkor két újabb különszám van készülőben. A Hungarian Studies Review több mint egy tucat különszámot jelentetett meg ezideig. Vagy 200 tanulmány és számos könyvismertetés látott benne napvilágot. Sajnálatos volna, hogy ha a magyar diaszpóra ezen kulturális csodája nem tudná munkáját valami módon folytatni az új évezred elején. 48 ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM
