Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA (Mt: 5:14, a) Király Marianna református lelkész (Passaic, New Jersey) Most, az elkövetkezendőkben mesélni szeretnék. A mese hagyományaihoz hűen úgy kezdem, hogy: Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy hatalmas birodalom, fénnyel teli. Ebben a birodalomban mindenki békességben élt és szeretetben. Értették az emberek egymást és minden egységben volt. Egyszer valami történt, ki tudja mi. Valami támadás érhette? ki emlékszik már rá? A birodalom darabokra tört. Az emberek elszakadtak egymástól, és már nem értették egymást többé. A fényességet sötétség takarta el. A birodalom lakói mintha megzavarodtak volna, egymás ellen fordultak, oly annyira, hogy már vér tapadt a kezükhöz, gyökeret vert szívükben a sötétség. A birodalom uralkodója szomorúan látta, hogy szeretett népe hogyan távolodik el tőle, s fordul vele szembe. De egy maroknyian még megmaradtak mellette, akik nem engedték be szívükbe a sötétséget. Ők maradtak meg emlékeztetőként e hajdan elmúlt birodalom létének. Megkezdődött a küzdelem a hűségesek és az elpártoltak között. A hűségesek próbálták visszahozni az elpártoltakat és az elpártoltak próbálták eltéríteni a hűségeseket. A birodalom fiainak időről időre nehezebbé vált a küzdelme. Az idő mind nagyobb és nagyobb kihívásokat állított velük szembe. Maga az IDŐ és TÉR kezdett gyorsulni és szűkülni. Az IDŐ gyorsulásában egyre többen váltak zavarodottakká, a TÉR szűkülésében egyre többen vesztették el helyüket. Mintha egy viharba került bárkában lettek volna, ahol mindenki ott volt, csak éppen nem a helyén, és nem a feladatát végezte volna. A NŐ már nem gyermekét mentette, hanem magát mutatta, a FÉRFI erejét a mentés helyett, a látszólagosba ölte. Célt tévesztetté váltak mindahányan. A megtört birodalom darabjai látszólag, mintha időben és térben közeledtek volna egymáshoz. De az emberek nem lettek boldogabbak. Keresték a boldogság útját, az UTAT, talán vissza a birodalomhoz? Utak álltak előttük, választások: keskeny út? széles út? vagy egy harmadik út? A széles út adott volt, sokan maradtak rajta, mert könnyű volt rajta menni, de nem vezetett sehova, csak körbe-körbe mentek rajta. Erre csak az út végén jöttek rá sokan. Keskeny út? nehezebb volt, egy híd vezetett rá. Ezen is többen mentek egy ideig. Ez az út visszavezetett a birodalomhoz, de a sötétség fiai észrevették, hogy ez az út visszavezet, így hát rátértek erre az útra és kezdték elsötétíteni. A keskeny út többé nem volt az út, így hát egy harmadik, belső útra tértek. S úgy kezdtek járni, mint a világosságijai a világban, mutatván az utat az elsötétedett szívűeknek. Sokan meglátták ezt és kivilágosodott szívük és maguk is úttá váltak, s életükkel másokat is úttá változtattak. Sokan visszatalálnak még ma is ezen az ÚTON a birodalomhoz. S mi a mese vége? hogy a széttört birodalom darabjai újra eggyé olvadjanak, s hogy lakói újra megértsék egymást, s fény ragyogja be életüket. Csak rajtunk múlik, hogy életünk úttá válik-e vagy sem? s hogy világosság fiaiként járunk-e vagy sem? Itt a vége fuss el véle, s aki nem hiszi járjon utána. Aki tényleg utána akar járni, megteheti, ugyanis eme kis mese a Szkíta-Hun-Avar mondákból, Krisztus Urunk tanításaiból és Csontvári-Kosztka Tivadar írásaiból táplálkozott, de legfőképpen és ennek mindenki utána járhat, az emberi lélek belső történéseiből. □□□ A nándorfehérvári csata Kraft Anikó (Budapest) A nándorfehérvári csatában Folyt a vér patakokban. Volt, ki elesett s meghalt, De volt, ki Hunyadival maradt: Volt, ki törökkel halt, DUGONICS TITUSZ, A MAGYAR! Az úgy esett, Hogy magával rántotta az ellenfelet, Nehogy az idegen zászló Legyen a magyar váron. Végül a magyarok nyertek, De nem sok idő, míg örvendeztek, Mert a pestis végigjárta a várat, S sokan elfáradtak, s már csak nagy nehezen jártak. Végül örök álomba mélyedtek. HUNYADI JÁNOS is oda fölment, Hol ma nem hall semmi zajt. Jegyzet: A szerző 11 éves. 1987. december 24-én született Miami-ben (Florida), hová szülei Venezuelából és Argentínából vándoroltak be. Jelenleg Budapesten él szüleivel. 6 ITT OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám
