Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
egy vita oldalt, ahol ki-ki beszámolhatna magyar tapasztalatairól, s után ki tudja mi alakulhatna... Dehát, talán ezek csak gondolatok a könyvtárban, s itt megállók, mert kislányom sír a bölcsőben, s kisfiam játszani akar velem, s ezt portugálul mondja. Ki tudja, egy nap majd magyarul is mondja. AZ ITT-OTT JÖVŐJÉRŐL Bokor Erika (Chicago, IL) Kedves András! Két-három hete megkértél, hogy szóljak hozzá egy pár sorral informálisan ahhoz a kérdéshez, hogy mi legyen az Itt-Ott jövője. Hangsúlyoztad, hogy rövid, és informális valami kell, de tudván, hogy soraim megjelennek az Itt-Ott-ban, begörcsölt az agyam, és most is csak unszolva tudtam magam a szövegszerkesztő elé vonszolni. Egy ideig ültem a szövegszerkesztő előtt és egyszerűen nem voltam képes nekifogni az írásnak. A képernyővel farkasszemet néztem így nagyon hosszúnak tűnő ideig. Aztán rájöttem, hogy ha úgy írok, mintha neked írnék személyesen, akkor elképzelhetőbbé válik az, hogy gondolataimat leírjam. így egyrészt "elfelejtem" hogy CIKK lesz belőle és bátrabban merek írni anélkül, hogy állandóan foglalkoztatna a kérdés, hogy elég "kiforrtak"-e a gondolataim és hogy elég helyesen, és tisztán fejezem-e ki magam. Másrészt így, neked írván, könnyebben elképzelhetem azt, hogy soraim egy hamarosan folytatandó párbeszéd kezdetét képezik. Szerintem a Magyar Baráti Közösségnek "élő" vitára van szüksége, amelyhez írói tehetség nélkül is hozzászólhat bárki, még akkor is ha csak a vita tárgyának egy kis részletéhez ért és azzal kapcsolatban vesz részt a párbeszédben. Ilyen vitafórumok felújítanák szervezetünk életét és lelkületét, de én úgy látom, hogy az Itt-Ott lap nem lenne rá megfelelő fórum két fő okból kifolyólag. Szerintem az Itt-Ott egy rendkívülien nívós, formális lappá vált az évek folyamán. Úgy érzem, hogy az Itt-Ott-ban megjelenő jól meggondolt, kidolgozott tételekből álló cikkek mellé nehezen illik egy informálisabb, aránylag "emésztetlen" gondolatsorozat. Nem beszélve arról, hogy nehéz belehevülni egy vitába tudván, hogy nemcsak órákig, napokig, vagy hetekig, hanem talán hónapokig kell majd a válaszokra várni. A drótposta, hordozható telefon, "pager" és más technikai "csodák" világában, ahol szinte lehetetlen elérhetetlenné válni és ahol e miatt leszoktunk a türelmes várásról, jobban és jobban nehezünkre esik lassú folyamatú tevékenységeken részt venni. Hogy milyen megoldást látok? Nem szeretném, ha az Itt-Ott lap megszűnne! Szerintem szükség van erre a nívós lapra, ahol, ha ritkán is, de megjelenhetnek dolgozatszerű írások. Talán évi egy-két lap meg is felelne erre a célra. Viszont más fórumot kellene biztosítsunk a közvetlenebb vitához. Sajnos technikai és szövegszerkesztői tudásom korlátol abban, hogy konkrét ajánlatot tegyek arra, hogy ez legjobban hogyan történhetne meg. De gondolok drótpostás variációkra, amelyek lehetővé tennék azt, hogy egyegy témáról érdeklődők részt vegyenek egy folytatólagos vitafórumon. Később elképzelhető, hogy ezek a fórumok Reménység tavi megbeszéléseket vagy előadásokat szülnek, sőt még az is elképzelhető, hogy időközben egy-egy bátor "íródeák" a felmerült gondolatokat összegezné egy Itt-Ott cikkben. Röviden úgy látom, hogy a legjobb az lenne, ha tisztábban megfogalmaznánk azt, hogy mit várjunk az Itt-Ott laptól, és mit próbáljunk előteremteni máshonnan. Maradjon meg az Itt-Ott anélkül, hogy ki próbálnánk erőszakolni belőle azt, amit más módon jobban is lebonyolíthatunk. Szerintem "élő" párbeszéd ebben a felgyorsult világban csak akkor lehetséges, ha gyorsabban és informálisabban történik mint ahogy azt egy komolyan megszerkesztett lap megengedi. Iródeákos kopjafa (ex libris) ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM 19
