Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
tudunk. Felismerve a széthúzás átkát és gyötrelmeit, a szolidaritás hiányát a magyar társadalom legnagyobb gyengeségének tartjuk. Orvoslása a legsürgősebb nemzeti feladat. Ez a tézis egy közösségi küldetéstudat vázlata. Ahhoz, hogy tudattá változzon, szükséges egy pontosabban meghatározott cél, melyet az egész közösség önként magáénak vall. Nemeskürty és a magyar küldetéstudat Nemeskürty István, a kiváló tollú történész "A bibliai örökség" című könyvében a magyar küldetéstudat történetét írja meg... A könyv záró fejezetében az író elmagyarázza, hogy miként minden ember, úgy minden nemzet igényt tart arra, hogy tudja, miért létezik a világon. A küldetéstudat ezt az értelmet, ezt a szellemi iránytűt fogalmazza meg a nemzet vagy egy más közösség számára. A magyar nemzet tudatában úgy él, hogy saját akaratából választotta ki a Kárpátok medencéjét, melyet "távoli őse, Attila hun király örökségként hagyott rá, jogos örökség ez, ahová Isten vezérelte a magyar népet, miként a zsidókat Kánaán földjére." A magyarság még a honfoglalás előtt megismerkedett az összes világvallásokkal, és a kereszténvségben találta meg az ősi hitéhez legközelebb álló eszmevilágot. A Bibliáról úgy hitték, hogy tartalmazza az összes akkor ismert nép leszármazási táblázatát. A magyarság Noé egyik fiának, Jáfetnek leszármazottak, Gógot és Magógot választotta őséül, és úgy hitte, hogy tőlük származnak a hunok és a magyarok. így egyesült a Biblia nemzetségtáblája a hunok és magyarok volgai, uráli, kaukázusi, sztyeppéi hagyományaival, sőt az ősi finn-ugor hitvilággal is. "Őseink úgy tudták, azt akarták tudni hogy ezt a földet attilai, sőt bibliai örökségként szerezték meg s ezt az örökséget a honfoglalás előtti századokban több lépcsőben, több hullámban megközelítenék, becserkészték, talán lakták is." Ez volt az ősi magyar küldetéstudat, Jáfet és Attila hagyatékának, a bibliai örökségnek megszerzése... Ennek záloga és feltétele volt a kereszténység. Anonymus írásainak és a többi magyar krónikának ez az eszmei mondanivalója. Árpádházi királyaink alatt a küldetéstudat oda módosult, hogy a megszerzett örökség megtartását és a Kelet és Nyugat közötti közvetítést jelentette. A mohácsi vész után ez a küldetéstudat megrendült. A magyar nemzet ettől kezdve azért élt a világon, hogy megtartsa hazáját, illetve, hogy fegyveres védekezéssel egész Európa keresztény hitét és lakosságát védelmezze." Ugyanakkor, a megszűnt magyar állam helyébe előlépett az igen nagy arányban terjedő írásbeliség, mint az állam helyett az egység biztosítéka. A szóban terjedő költészet helyébe lépett az irodalom. A török hódoltság idején "a küldetéstudat a katonai hivatásban és a magyar nyelv ápolásában öntött formát. E tekintetben a magyar irodalom egyedülálló a világon. (Balassi Bálint). A törökök kiverése után döbbent rá az ország, hogy a "felszabadítók" hódítóként szállják meg az ősi földet. A Rákóczi szabadságharc kétségbeesett kísérlete után, a küldetéstudat fő hordozója továbbra is a nyelv marad. Batsányi János megfogalmazásában "ezentúl fegyver helyett nyelvünk szépségével győzzünk meg minden népet." Önállóság hiányában a magyar küldetéstudat az irodalomba szublimálódott. A '48-szabadságharcban felvillant a magyar katonaeszmény küldetéstudata, és a nemzet szabadságának sóvárgása a világszabadság eszményével párosult (Petőfi). A kiegyezés (1867) után "nagyobb szerepet kapott ...a magyar küldetéstudattal ...valamilyen áttételes módon mindig kapcsolatban maradt polgári életeszmény a magyar nemzeti szabadelvűség (liberalizmus) és az irodalom, melynek nagyjai között először szerepel ilyen nagy számban számos asszimilált (német és zsidó) költő és író. (Nemeskürty, történészeink többségével szemben többször hangsúlyozza a magyar múltban a polgári eszmények fel-felbukkanó jelenségeinek valóságát, mintegy annak igazolására, hogy nincs szükségünk külön kopogtatásra Európa kapuján.) A millenniumi (1896) kápráztató ünnepségek után a küldetéstudat rohamosan hanyatlásnak indult. "A magyar küldetéstudatnak a trianoni békeszerződés adta meg a kegyelemdöfést. Ettől kezdve... a dolgok csak történnek velünk, nem mi irányítjuk az eseményeket. Ki vagyunk szolgáltatva a sorsnak... bár siránkozva és panaszkodva fogadjuk, mint valami elemi csapást." Megrendítő vizíó a mai Magyarországról Nemeskürty könyvének konklúziója: "A hírközlő szervezetek, a hírlapok, rádió, képsugárzó szerkezet elképesztő magyartalansággal szórják szavaikat a tömeg fülébe és agyába... Ijesztő, hogy a 'magyar' szó hovatovább becsmérlő jelzővé, kedvezőtlen 6 ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM
