Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
I MILLENNARIS GONDOLATOK Lehet-e küldetéstudata az amerikai magyarságnak? Cseh Tibor (Midland Park, NJ) Krisztus urunk (tévesnek bizonyult) születési dátuma után a 2000. évet mutatják a kalendáriumok lapjai: a XX. század, a második évezred utolsó évét. Szerte a nagyvilágban azonban az emberiség előrerohant és egy évvel előbb köszönti az új évezred hajnalát, a Millennium korai megünneplésével. A kísérőzenét a "zérusfrász" kollektív citerái szolgáltatják s a zenekar tust húz éjfélkor, amikor megjelenik a rettegett dátum a számítógépek ernyőin: 2000. január 1,0 óra, 1 perc. Az előkészületek, tervek, kereskedelmi kampányok, hirdetésözön és egyéb jelzések alapján elképzelhető, hogy a Millennium pénzügyi mérlege a Homo sapiens történetében az egyik legnagyobb üzletként fog jelentkezni. Az ezeréves időszak az emberi élet tartamához mérten jelentős határkő. Az Ember és a Földgolyó történetében csupán időparány. Nem is szólva a világegyetem időskálájáról. a huszadik század magyar mérlege Nemzetünk életében a legtragikusabb periódus a 2000-ben befejeződő XX. század. Száz évvel ezelőtt még mindég a honfoglalás millenniumának (1896) verőfényében sütkérezve, Rákosi Jenő, a korszak ünnepelt vezércikkírója a Budapesti Hírlap hasábjain 30 millió magyarról álmodott. Közben a kivándorló hajók ezrével vitték Nagy-Magyarország nyomorúságban élő földműves zselléreit a tengeren túlra. Napnyugati földön magyar telepek sarjadtak ki a földből, a little Hungary-k, Passaic-ok, Anastációk, s az amerikai "Debrecen" is megszületett Cleveland területén. Erdélyben az Albina bank százával vásárolta fel a tönkrement magyar nemesi birtokokat. A Szilágyságból induló Ady ószövetségi próféták hevületével ostorozta népét, de Sarajevóban eldörrent egy pisztoly s nyomában a magyarság útja Trianonhoz vezetett. Azóta Trianon könyörtelensége és lelki szindrómája három magyar nemzedéket tett boldogtalanná. A két világháború véradóját nem százezrekben, immár milliókban fizetjük meg. A század második felében közel 50 évig a szovjet csatlósbirodalom délnyugati gyarmataként tengődtünk. Létezésünk adóját szabadságunk megfosztásával, emberségünk megalázásával és ártatlan áldozatok ezreivel fizettük meg. A ránk "felejtett" külföldi adósságot kamatrabszolgaságunk verejtékével évtizedekig fizethetjük s a nemzet lelkét sorvasztó erkölcsi rombolás jóvátétele még több időt igényel. kiáramlás nyugatra A XX. század számvetésének szomorú egyenlege a magyar életerő megcsapolása a Kárpát-medencében. A történelmi sorscsapások és önnön hibáink következményei ellen már nem nyújtott védelmet a költő intő szava: Itt élned, halnod kell! A századforduló, 1920,1945,1956 menekülő, kivándorló, hazátlanná vált emberhullámai kiáltó lármafák a magyar demográfia XX. századi történetében. így érkeztünk el a századelő 30 milliós álmától a századvég éppen csakhogy 10 millió magyarjához a számunkra engedélyezett minihazában. Ez a tízmillió is évente 40 ezer lélekkel csökken, életerő tartalékaink sorvadása miatt. S a határokon túl a 3 és félmillió magyar kétségek között hányódva és reményeitől megfosztva lépi át a XXI. század küszöbét. Az előttünk álló kor az igen magas technológiai szintű kommunikáció, a határokat légiesítő globalizáció (szuper-világpiac) és a soknyelvűség századának ígérkezik. Ebben az új világban az etnikumok, vagyis nemzeti közösségek fennmaradása csak úgy lehetséges, ha oktatási intézmény-rendszerük az óvodától a középfokú és felsőfokú-; valamint posztgraduális tanulmányokig - önállóan megszervezett, irányított és ellenőrzött, anyanyelvű oktatást biztosít. Az ilyen teljességet nyújtó oktatási intézményrendszer létrehozását és fenntartását csak megfelelő kulturális, személyi és - ahol lehet - regionális autonómiák keretén belül lehet megvalósítani. Tíz évvel a kommunizmus összeomlása után egyik szomszédunknál sem sikerült elfogadható oktatási reformot elérnünk. Clinton elnök egyik közelmúlti beszédében a román kisebbségi politikát példamutatónak nevezte a térség számára. Ez arra mutat, hogy az RMDSZ és a magyarországi külpolitika túlzottan simogató kesztyűt használ a román valósággal szemben, amit a románok legfeljebb csak kirakatengedményekkel viszonoznak. Hiszen, Erdélyben is számos elfogadhatatlan korlátozás akadályozza ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM 3
