Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
Köszönjük, Miska, mindazt a kincset, amit adtál. A Reménység tava feletti terraszon (Somogyi Balázs, Czine Mihály, Cseh Tibor) □ „a fejedelemnek... nem lehet olyan álmot álmodni, amilyet akar: csak amit lehet Nem is csak amit lehet: de amit kell..." Móricz Zsigmond (1879-1942) S.O.S. KÁRPÁTALJA S.O.S. 1998. novemberében olyan pusztító árvíz zúdult Kárpátaljára, amilyen emberemlékezet óta nem fordult elő. Azon a tájon mindig gyakoriak voltak az áradások, de Trianon óta fokozatosan romlott az árveszély a Tisza felsó folyásának árterületén, mert a tervszerű erdőkitermelést rablógazdálkodás váltotta fel. A kopár domboldalakon végigrohan az ár és a talaj felszívó képessége nem tud érvényesülni. 1998 november 4. és 9. között az évszázad árvize zúgott végig az amúgyis igen nyomorúságos viszonyok között élő nép szülőföldjén. Az utóbbi 12 évben egész Ukrajnában a csernobili katasztrófa óta ez volt a legnagyobb mértékű tragédia. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (MÉKK) központi irodájából Dupka György elnök tájékoztatta folyamatosan a világ magyarságát a szerencsétlenül járt magyar lakosság szükségleteiről. Novemberben a megáradt folyók területén több mint 240 település és közel 400 ezer ember került vészhelyzetbe. 2700 ház összeomlott vagy teljesen lakhatatlanná vált, 2900 házat teljesen fel kell újítani, ezrek váltak földönfutóvá. A sík vidéken fekvő, Magyarországgal határos területeket (ezeken lakik a magyarok többsége) különösen erősen sújtotta az ár. Igen nagy a pusztulás mértéke a beregszászi járás magyar falvaiban. Magyarok ezrei maradtak otthon nélkül, éhhalál és fagy veszély árnyékában. De az árvíz nem kímélte Kárpátalja egyetlen nemzetiségét sem. SOS... SOS... SOS... Save our souls! Mentsétek meg lelkeinket!... Jöttek a kétségbeesettek villámpostai segélykiáltásai az internet szárnyain, magyarul és ékezettel, de inkább anélkül (mint a Halotti beszédben, első nyelvemlékeinkben), a Kárpátaljai Magyarok Értelmiségi Közösségének továbbító szolgálatában. Miként 1989-ben történt (a romániai forradalom idején Erdély felé), most Magyarország népe egy emberként mozdult meg a kárpátaljai magyar nép segítségére. Megindultak a teherautók százai, vállalva a határon való bürokratikus késedelmek idegölő óráit, napjait is. Magánemberek ezrei, tízezrei, vállalatok, szervezetek küldték, vitték adományaikat. A veterán filantróp szervezetek (Vöröskereszt, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat) jártak az élen. Kozma atya, a máltaiak vezetője, lánctalpas katonai járművel a legelszigeteltebb falvakba is benyomult, és jelentette, hogy a magyar segélyszállítmányok megérkeznek azokhoz, akiknek szánták. ITT-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám 31
